Mix Online - A rocklírikus - Nyomtatható változat
főoldal
-
Vélemény
Két macska között, egy gangon át vezetett az utam a zongorához, melyen egy lány gyakorolt, akihez gyakran bejártam - kezdte egyszer a zenei önéletrajzát Balázs Fecó, aki komolyzenész szülei nagy örömére megkívánta a zongorát. Tehetsége bevitte a konzervatóriumba, s már tizenhat évesen belecsöppent a közepébe: elszegődött a Ki Mit Tud?-os Neotonba billentyűsnek. Egy afrikai magyar gazdasági napoknak köszönhetően Nigériában és Ghánában szerepeltek, s amikor hazafelé megálltak Amszterdamban és megnéztek egy Black Sabath-koncertet összenézett
zenésztársával, Som Lajossal és elhatározták, hogy összehoznak egy hasonlóan
kemény zenét játszó rockegyüttest, ez volt a Taurus, melyben a Gitárkirályként
emlegetett Radics Béla is játszott. A hetvenes évek közepén saját zenekart alapított Korál néven együttest alapított, amely eleinte Koncz Zsuzsát kísérte, de 1980-ra olyannyira kiforrta magát, hogy
megjelenhetett első nagylemezük, melyből negyedmilliót adtak el. Ettől kezdve
igazi sztárbandának számított a Korál, olyan slágerekkel, mint a Ne állj meg
soha már, Anyám, vigasztalj engem, Hazafelé, A kőfalak leomlanak.
Ezek már a klasszikus Korál-hangzást képviselték, melynek sikerét az is jelezte, hogy az Ifjúsági Magazin közönségszavazásain Balázs Fecó hat éven keresztül bizonyult az év billentyűsének. A Korál-kulissza arról szólt, hogy kiszélesítse a rockzene nálunk kissé egyoldalú jelentését. Balázs Fecó szerint a rock ugyanis "az érzelmek és érzések azonnal visszaadására épül, ezért a lebegés, az elringatás, a nagy lélegzetű ívelés ugyanúgy hozzátartozik, mint a dübörgő erőszakosság". A Korál idővel veszített népszerűségéből, de Balázs Fecó szerzeményei, Horváth Attila szövegeivel a későbbi alkalmankénti koncertjein rendre megtelt a nézőtér. Mindeközben nem felejtette el komolyzenei tanulmányait Balázs Fecó, akinek konzervatóriumban közös tanára volt Presser Gáborral és két feldolgozást tartalmazó lemezt készített, a
Best of Bach és a Szerelmi álmok címűt, utóbbin Vivaldi Négy évszakát ültette
át szintetizátorra.
A Korál hivatalos megszűnése után filmzenéket írt (Gyarmathy Lívia Vakvilágba, Böszörményi Géza Laura, Erdőss Pál Gondviselés), majd 1981-ben ismét robbantott: a szirupos Homok a szélben című dalával tarolt az 1981-es Táncdalfesztiválon. (A szovjet
zsűrielnöknek lefordították a dal szövegét, nem értette, milyen homokról,
milyen szélről van szó, politikai ellenállást vélt benne felfedezni.) A giccses
dal bejött a közönségnek: 400 ezer példány fogyott a dalt tartalmazó lemezből.
Ugyanígy tarolt a Nyolc évszak című sorozathoz írt betétdala. Balázs Fecónak
köszönhető, hogy a Vas megyei Sitke kápolnáját felújíthatták az általa
szervezett rockfesztiválok bevételéből.
– A rock az érzelmek azonnal visszaadására épül – vallotta
Balázs Fecó, akinek a világára a nagy ívű, harmóniadús, szinte bár barokkos,
nagy lélegzetű, lebegő kompozíciók voltak mindig is jellemzők. A hatvanadik
születésnapján megkérte a szintén hatvanas Demjén Ferencet, írjon dalszöveget
arról, mi foglalkoztatja ebben a korban. Csak az évek múlnak el – szólt a dal.
A lemezen együtt énekelt Charlie-val, Somlóval, Demjénnel. Az évek elmennek, de
Balázs Fecó szerzeményei maradnak. Néhány hónappal a halála előtt azt mondta,
hogy még nem írta meg élete dalát. Pedig dehogynem. Többet is.