Delfinek a Canal Grandén

Mix Online - Delfinek a Canal Grandén - Nyomtatható változat

főoldal - Vélemény
Csontos Tibor | 2020. 05. 10. 8:00:12
Delfinek a Canal Grandén Szép mondattal találkoztam a minap: A természet megnyomta a gombot. Mögöttes tartalma arról is tudósít, hogy miután a vírus lefejezte a tömegturizmust, a velencei lagúnákban megjelentek a delfinek, melyek állítólag hatvan éve nem jártak errefelé. Kínában huszonöt százalékkal esett vissza a káros anyag kibocsátás, ami kétszáz tonnának felel meg, az elnéptelenedett olasz nagyvárosok levegőjének nitrogéntartalma harminc százalékkal csökkent. A vírus jótéteménye lenne mindez?
Klímaváltozás ide, felmelegedés és olvadó jéghegyek oda, szomorú látvány volt (?) a koronavírus járvány miatt elnéptelenedett, máskor nyüzsgő nagyvárosok utcaképe. Tanulmányok szólnak arról, hogy a pandémia karanténba zárta a klímaváltozást is. Miként a nagyvilágot is, minek köszönhetően harmadára csökkent légszennyezettségről, tisztább, áttetszőbb vizekről beszélnek, két hónapja a légiforgalom is teljesen leállt, vagyis majd' magyarországnyi ember sem repked adott pillanatban húszezer repülőgép fedélzetén tízezer méter magasan, minek köszönhetően a kerozin sem roncsolja tovább az ózonlyukat. Mindenütt csökkent a fogyasztás, az olajár is hízelegni akarna a természetnek. 

Mintha a természet a huszonnegyedik órában nyomta volna meg a gombot, mintha a koronavírus maga alá gyűrte volna a klímavírust is. Azzal együtt, hogy mindkettőnek megvannak és meglesznek a maga áldozatai. Azzal együtt, hogy például az amazóniai őserdőknél nem oszt, nem szoroz a koronavírus jelenléte. A koronavírus eltűnhet, a klímavírus itt marad. Hiszen amit hónapok óta várunk, hogy az élet térjen végre vissza a normális kerékvágásba, ez azt is jelenti majd, hogy folytatódik a környezetszennyezés, újabb kerozin- és szén-dioxid hullámok szelik majd a levegőt. Visszatérünk a megszokott, a klímaváltozást szinte semmibe vevő diszkomfortzónába, hogy Jonathan Franzen amerikai esszéista egyik regényének címét idézzem.

Franzen már a világ végének végről is írt,  a klímaváltozás problémáját, bolygónk természetellenes viszontagságait gondolja végig és arra is figyelmeztet, hogy az emberiség emberhez méltó módon is létezhetne a világon. Azt írja, hogy ha tíz éven belül klímaügyben semmi nem történik, a század végéig hat fokkal emelkedik meg az átlaghőmérséklet. De hát ki figyelne egy esszéista jóslataira, amikor az országokban politikai versenyparipává tették a klímaváltozás ügyét, s az emberiség úgymond, javában dolgozik az élet kipusztításán?