Chrudinák

Mix Online - Chrudinák - Nyomtatható változat

főoldal - Vélemény
Csontos Tibor | 2020. 05. 07. 8:00:58
Chrudinák Azt tartották róla, hogy szándékosan keresi az életveszélyt, ezért forgat szívesen a Közel-Kelet vagy éppen Afrika háborús övezeteiben és sokszor bombázás közben, ágyútűzben készíti interjúit, olykor vízum nélkül lopakodik át határokon és dolgozik televíziós újságíróként két tűz között a frontvonalban. Nem véletlen, hogy életbiztosítást hirdető reklámfilm hőse volt, de a kabarészerzők is szívesen „foglalkoztatták”. Jeleként annak, hogy az ország legnépszerűbb emberei közé tartozik.

Ami a szándékos veszélykeresést illeti, erről azt nyilatkozta, ez csupán pletyka, sokkal inkább az van e mögött, hogy tudja, mi a háború, amit gyerekként átélt és túlélt, és amely után kilenc évesen a Nemzetközi Vöröskeresztnek köszönhetően 1946-ban hat hónapot a svájci Bielben tölthetett, hogy úgymond, felhizlalják és felöltöztessék.  Tíz évvel később már Moszkvában, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében tanul angolul és arabul, mindemellett a Közel-Kelet történelmével, kultúrájával foglalkozik. A nyelvtanulást az ELTE bölcsészkarán folytatja, de közben volt kocsikísérő, fordító, és arab nyelvtanár. Arab nyelvkönyvet ír, az Európa Kiadónál az arab irodalomból fordított regényei jelennek meg. Az ELTE Germanus Gyula által vezetett sémi filológiai tanszékén vörös diplomát szerez, 1964-ben pedig felkérik, hogy legyen tolmácsa a Kádárral tárgyaló Nimeri szudáni elnöknek. Dolgozik a Magyar Rádiónál, majd 1972-ben a Magyar Televízióhoz kerül, melynek már 1969-ben sorozatot készít az arab térségről.

Televíziós pályafutása egybeesik a külpolitikai szerkesztőség aranykorával. Ugyanazt képviseli, mint a televíziós külpolitikai újságírás akkori ászai: Róbert László, Halász Mihály, Pálfy József, Kalmár György, Korolovszki Lajos. A történések egyszerű rögzítésén túl valamennyien széles körű látásmódra, a világpolitikai összefüggések, folyamatok bemutatására törekednek. S ugyanúgy szereplője a Külpolitikai Fórum című népszerű műsornak olyan külpolos sztárokkal együtt, mint Ipper Pál, Sugár András, Hajdú János, Heltai András, Réti Ervin, Avar János, idővel pedig Baló György, Benda László, Kalmár György. Nincsenek kényes kérdések csak rossz válaszok – vallják e műsor készítői, szereplői. Ebben a társaságban növi ki magát a Külpolitikai Szerkesztőség vezetőjévé és meghatározó riporterévé, akit a riportalanyai is megszállott, szenvedélyesen vitatkozó, állásfoglalásra késztető újságíróként tartanak számon.

 A gyermekkori önmagát angyalföldi vagánynak emlegető riporter a fegyverek árnyékában is megőrzi ezt a vagányságot, ennek köszönhetően is nagy biztonsággal közlekedik a szaharai, az iraki-iráni háborús helyszíneken. A helyi háborúk, a polgárháborúk kegyetlenségét az emberi sorsokon keresztül igyekszik érzékeltetni, bemutatni. Riportfilmjeiben ezért nem a háborús pusztítás, hanem a háborút meg- és átélő kisember kapja a főszerepet. Kortársai kíváncsi és kételkedő riporterként jellemzik, aki riportalanyaival szellemi és partneri viszonyra törekszik, és aki könnyen teremt kapcsolatokat, riporteri szituációkat. Azok közé tartozik, akik igyekeznek ott lenni, ahol éppen történik valami. 1977 októberében például két órával azután érkezett meg a szomáliai Mogadishuba, hogy ott landolt a terroristák által eltérített Lufthansa-gép.  A kommandósok másnap szabadították ki a túszokat.

Elsősorban Várszegi Károly operatőrrel forgatja emlékezetes és díjnyertes közel-keleti riportjait. Köztük a Háború Ramadámkor, az Olajháború, a Háború a Szaharában, a Harcok a magányos cédrus országában címűeket, de ugyanilyen emlékezetesek a Kadhafi líbiai vezetővel, Jasszer Arafattal, a Palesztin Felszabadítási Front elnökével vagy éppen Hafez Asszad szíriai elnökkel készített interjúi. Nem véletlen, hogy a Monte-Carlói tévéfesztiválról elhozta a fődíjat, az Arany Nimfát, melyre nagyon büszke, hiszen első szocialista országbeli riporterként kapta ezt az elismerést. S az sem véletlen, hogy a Magyar Televízió ikonikus és nagy nézettséget hozó Panoráma című külpolitikai magazinjában sugárzott filmjeit rendre megvásárolták a külföldi televíziós társaságok.

Az utolsó, róla készült portréfilmben arról is beszélt, hogy újságírónak csak szerelemből lehet lenni, s hogy ehhez a szakmához egyéniség és gerinc kell, elvek melletti kiállás, naprakészség, dramaturgiai érzék, kapcsolatteremtő képesség, helyismeret, kultúraismeret, nyelvtudás. Napjaink újságírásával kapcsolatban is emlegette a gerincességet és azt, hogy nagy felelősség televíziósnak lenni, márpedig ezt sok tévés nem tudja.

Chrudinák Alajos idén tavasszal hunyt el. Nyolcvankét évet élt.