RSS Feed

A tüntetések hete

Regös István - 2022. 07. 22. 8:00:27 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A tüntetések hete

Nem tudom, hogy ki az a sok ember, aki korán reggel hét órakor már a Margit híd pesti hídfőjénél tüntet. Mindenesetre szorgalmasak a tüntetők, úgy látszik, ez egy új szakma lesz. Szokták mondani, akik minden tüntetésen ott vannak, azok a kemény magot képviselik. De ki képezi a kemény magot? A makk, a mogyoró, a mandula, vagy ki a fene? Ja, hogy a tüntetést, nem időponthoz igazítjuk arról megfeledkeztem. Gondoltam, hogy nagyon kevesen lesznek és jó csínytevésnek állítják be a tiltakozásukat. Azt a tüntetést,amelyen már reggel hétkor több ezren vannak.

Ismerjük persze azt az álláspontot is, mely szerint, ha nem csinálunk semmit csak kritizálunk, akkor esélyt sem adunk  a változásnak. Ez a bizonyos ételkihordó kemény mag még este észrevették a Karmelita kolostor közelében álló étteremben az illetékes minisztert,akihez  küldöttséget  menesztettek. Az illetékes miniszter vígan vacsorázott éppen, persze nem túl olcsón. és itt van a dilemma. Most vagy komolyan vesszük ezt  a tüntetést, vagy csak az utcára megyünk az utcára menés miatt. A miniszter úgy a protokoll szerint elég ügyesen csak annyit válaszolt a küldöttségnek, hogy menjenek a mennyetekbe, de természetesen válaszolni fogok a kérdésekre az első munkanapomon és most szíveskedjenek békén hagyni, mert most vacsorázom. Körülbelül így festhetett a beszélgetés. A tüntetők szervezője is úri módon viselkedett, tehát mindketten jelest kaptak protokollból.

Szépen visszafordultak tisztelettelés további jó étvágyat kívántak. Az akciójuk egyáltalán nem rettentette meg a miniszter urat, a tüntetők pedig hanem komoly arccal távoztak a vendéglőből. Hát ezért van dilemmám. Van, amiből a sok már nem eredményez semmit, van amiből a kevés is hatásos. Merthogy az elmúlt hét a tüntetések hete volt. Sajnos, nem vagyunk Csehország, sem szegény Ukrajna. Vérmesebbek ezek az emberek, vagy jobban szervezettek, hiszen van közöttük,  a sok ezer tüntető között akik tíz tüntetésből  kilencen ott vannak. Lassan felmennek a várba, mint annak idején, 1848-ban kiszabadították Táncsicsot. Táncsicsot azonban a kutya sem ismerte csak a márciusi ifjak. Szerintem  a börtönőr is kereste a kulcsot. Végül is a szegény, lesoványodott újságíró rabot – ne felejtsük el hogy Táncsics újságíró is volt - a vállukon vitték el. Szép tett, ügyes húzás, de nem mentek haza ebédelni, vagy vacsorázni, nem kérdeztek, mégis kitört a forradalom, mert türelmesek voltak.

A köztársasági elnök kinevez embereket, földet , kastélyt, címet adományoz és kegyelmes úrnak kell majd szólítani a mai kormányhivatalnokot. Most már csak az hiányzik, hogy legyenek új grófok, bárók, alispánok, szolgabírók, már csak a jobbágyok hiányoznak, mert valakinek azért dolgozni is kell. Ez nem jó jel. Már kezdek félni az új földesúrtól, az új királyoktól, hercegektől, grófoktól. Fölszáll majd a páva is a vármegye házára.

Egy tüntetés sosem lehet érdektelen teadélután, mert van még a nemzetnek forradalmi ifjúsága, amely soha nem fogja feladni a saját szabadságharcát. Lehet vonulni a parlamenttől a köztársasági elnöki palotához, és sohasem felesleges remélni, küzdeni. 

 


Fotó: Iró Zoltán
Lap tetejére