RSS Feed

A pudingkirály Mein Kampfja

Bajnóczy Bella - 2022. 07. 17. 8:00:22 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A pudingkirály Mein Kampfja

A pudingkirálynak nevezett Richard Kaselowsky, a Dr.Oetker ügyvezető igazgatója az élelmiszergyáros családjába benősülve elérte, hogy a vállalatot Hitler a Nemzetiszocialista cég megtisztelő címével tüntette ki. Irodájában Hitler-képlógott, s minden alkalmazottjának átadta a Mein Kampf aláírt példányát. Egyike volt azoknak, akik hatalmas hasznot húztak a Führer háborús gépezetéből, s akik náci milliárdossá lettek. A róluk szóló könyvében David de Jong erős reflektorfénnyel árasztja el a leggazdagabb német dinasztiák sötét náci múltját.

Az amerikai újságíró Náci milliárdosok című könyve az első átfogó, összefoglaló háttérmunka a nemzetiszocialista vállalatvadászatról, a Harmadik Birodalom mágnásairól. A leggazdagabbak többsége a zsíros háborús üzletek reményében, de olykor meggyőződésből is valósággal rajongott a nácikért, keresték a kapcsolatot a legfelsőbb náci vezetőkkel, akik igyekeztek is hasznot húzni e rajongásból. Olyannyira, hogy még a Himmler Baráti Köre elnevezésű szerveződést is létrehozták, melyben a német üzleti világ krémje kapott helyet. E német iparmágnásoknak, akiknek az erkölcse és az üzleti gyakorlata egyaránt korrumpálódott,  nem kis felelőssége volt a náci bűntettekben és Hitler hatalmának megtartásában. Emiatt is jelenthette ki Telford Taylor, a nürnbergi tárgyalás amerikai főügyésze a a vádirat felolvasásakor, hogy "A Harmadik Birodalom diktatúrája a nácizmus, a militarizmus és a gazdasági imperializmus szentháromságára épült".  

De Jong rendkívül gazdag tényanyagot és alapos kutatómunkát felmutató kötete névsorolvasással kezdődik, azoknak a nevével, akik még a Ruhr vidéki mogulokat, Kruppot és Thyssent is lepipálták. A listát Günther  Quandt vezeti, a náci Németország egyik legnagyobb fegyvergyártója volt, akit Göring a Védelemgazdasági Vezető címmel is kitüntetett és akinek első feleségét, Magdát, Joseph Goebbel vette nőül. Ez utóbbi házasságról és házastársi kapcsolatról is sokat megtudunk, a szerző alaposan felgombolyította a magánéleti szálakat, még Magda Goebbelsnek és férjének, a Hitler bunkerjében eltöltött utolsó óráit is nyomon kíséri. Elmenekülhettek volna, de nem tették, pedig a Harmadik Birodalom legjobb repülőpilótája várta őket járó motorral. A magánéleti vonatkozások a többi főszereplőnél sem hiányoznak, melyek olykor érthetővé is teszik, hogyan és miért alakultak ki a velejéig részletesen tárgyalt viszonyok a Harmadik Birodalomhoz. 

Itt van Friedrich Flick, a "Rablóbáró", aki szerint Hitlert az Isten küldte, hogy a német nép Führere legyen, akit a nürnbergi tárgyalások idején a náci birodalom iparának szimbólumaként emlegettek, s akinek minden megvolt - kőszén, barnaszén, acél, vas, ágyúk - amire a náci háborús gépezet igényt tartott.  S aki még matematikusokat is alkalmazott, hogy segítsenek a lőszerkísérletekben, javítsák a ballisztikai minőséget. A privátbankár Von Finckek, akik az Anschluss után felfalták az osztrák privátbankokat, köztük a Rotschildot. Ez utóbbit Göring birodalmi marsall intézte el számukra, akinek mindezért tízezer birodalmi márkát adtak a születésnapjára, a kenőpénz egyébként is családi hagyomány volt Göringéknél.

S persze a főszereplők közé tartozott Hitler kedvenc mérnöke, a Volkswagen és a Porsche tervezője, Ferdinand Porsche is, aki "munkafalunak" becézte a VW gyár területén létesített koncentrációs lágert. A Harmadik Birodalom e mágnásai ugyanis gátlástalanul vettek igénybe rabszolgamunkát, kényszermunkásokat, lágerlakókat, akiket a háborús termelésbe állítottak. Mintegy tizenkét millió külföldit kényszerítettek  elképesztő körülmények között borzalmas munkákra, s mindezért fejenként és naponta négy-hat birodalmi márkát fizettek az SS-nek, amely felügyelte a lágereket, s amely kényesen ügyelt arra, hogy a mágnások gazdagodása lépést tartson a náci pártkasszához való hozzájárulással. 

A Náci milliárdosokban felidézett és a megszállt területeken lezajlott nemzeti szocialista bank- és cégvadászatokban ugyanaz a náci fanatizmus jelenik meg, mint amellyel 1933 és 1945 között végigrabolták Európát, hogy több millió műkincshez és antik tárgyhoz jussanak hozzá. Ugyanúgy fosztogatták a múzeumokat, galériákat, műgyűjteményeket, mint ahogyan a náci iparmágnás-dinasztiák közreműködésével rátették kezüket a gyárakra, nagyvállalatokra,bankokra. A kötet izgalmas fejezetei között is talán a legizgalmasabb annak felidézése, hogy mi történt a főszereplőkkel a Harmadik Birodalom összeomlása után, mi lett velük, megúszták-e a nürnbergi pereket,  mi történt a vagyonukkal, a milliárdokat érő  mamutvállalataikkal, "nácitlanították"-e őket, visszanyerték-e szerepüket a német gazdaságban, örököseik megjelentek-e a globális gazdaságban? A szerző minden kérdésre választ ad. Az olvasónak azonban ne legyenek illúziói. (David de Jong: Náci milliárdosok, HVG-könyvek.)






Fotó: libri.hu
Lap tetejére