Isten nyelve: Korda György
| Bajnóczy Bella - 2022. 06. 17. 8:06:56 |
|
Megnéztem, mit rejt az Isten nyelve - magyar próza címke az egyik minapi Lemezbörzén (Budapest Record Fair) , melyen való bóklászás e jel szerint kétségtelenül szórakoztató program is lehet. Az említett címke mögött sorakozó bakelitkorongok között ott volt Korda György egyik nagylemeze, miként Halász Judit Helikofferje is, a többieket illendőségből nem említem. Rejtély, miféle marketingötlet vezérelte az eladót e műfaji megjelöléshez. Persze, jó poén, kérdés, mit szólna hozzá Korda György?
Ami a Lemezbörzén igazán szembetűnő, hogy a bakelitlemez
gyűjtése férfiúhoz méltó hobbi. A vásárlók között adott pillanatban nem láttam
nőt, ami igazán trendi dolog, miután tudjuk, hogy az apa férfi, az anya nő,
legyen hát a bakelitgyűjtő is férfi! Mi tagadás, annak is kell lenni és férfias
türelemmel viselni egy-egy fekete korong árcédulájának látványát. Megérinthettem
az öt LP-t tartalmazó, 24.900 forintot kóstált Bruce Springsteen-díszdobozt, a
17.000 forintért kínált (olykor a Djabe
együttessel is fellépő) Genesis-gitáros, Steve Hackett Genesis Revisited című
albumát. A bakelit – legyen ezentúl az elnevezés vinyl, hiszen a
polivinil-klorid kiszorította a törékeny bakelitet – lemezek gyűjtői az árak
ellenére a Paradicsomban,a ritkaságok Édenkertjében érezhetik magukat egy-egy
ilyen Lemezbörzén. Amely pompás illusztrációja a fekete korongok reneszánszának.
Azzal együtt, hogy cédékkel is lehet itt házalni.
Szóval, olyannyira feltámadt a vinyl, hogy magára valamit is
adó énekes, együttes is énekel csillogó fekete lemezeken, nem csupán Little
Richard. Igaz, a cédékkel ellentétben kissé nehézkes dolog a kezelésük,
bonyolult ugrálni a számok között, több helyet foglalnak el, de vannak, akik
esküsznek arra, hogy az analóg technika tökéletesebb hangélményt nyújt. Kovács
Lászlót a vinyllemez vonzása olyannyira nem hagyta érintetlenül, hogy
megalapította a Moiras Kiadót, amely ritka koncertfelvételekre vadászva többek
között Liversinget, Illést, Beatricét és Taurust jelentetett meg vinylen néhány
százas példányszámban. Szerinte a vinyl érzelmesebb, családiasabb élményt
kínál, szemben a kompaktabb, szűkebb, tolakodóbb cédénél. Mindkét formátum
hangzása függ azonban a lemezjátszó minőségétől. Mondják persze, hogy a vinyl
már bizonyított, hiszen hetven éve a színen van, míg a cédé legfeljebb harminc
éves és nem tudjuk, hogyan szólnak majd ugyanennyi idő múlva.
Mindenesetre a Lemezbörze is arról tanúskodik, hogy a
korongpiacon a digitális adathordozók cseppet sem írták felül az analóg
technikát, amit komoly gyűjtők és persze még komolyabb üzletemberek börzékkel,
sőt árverésekkel igyekeznek életben tartani. A komoly gyűjtők itthonról és
külföldről is rendre ráharapnak a ritkaságokra, sőt a kalózfelvételekre is,
hogy így tunnigolják a bankjegyek és hangjegyek szerelmetes, hasznot is hozó
frigyét. Nem véletlenül állt rá jó néhány lemezbolt itthon is a vinyl lemezek
adás-vételére. Mintha valamiféle prémium termékek lennének. Az viszont biztos,
hogy a vinyl korong valóban személyes, kézbe fogható, borítójuk olykor
képzőművészeti alkotás vagy éppen remekbe szabott fotó. A dallamfelhőkből érkező
tömeges zenék nem kínálnak ilyesfajta élményeket.
Nyugodj meg és hallgass vinylt! - volt olvasható az egyik
lemezárus pólóján, mely felszólítás akár egy-egy ilyen lemezbörze szlogenje is
lehetne. Ugyanakkor meglepő – vagy talán mégsem? -, hogy a lemezbörzéken,
lemezelő bolhapiacokon mázsaszámra vannak hangkazetták, melyek már valóban
„lejárt lemezek”, sőt 45-ös fordulatszámú kislemezek is. Ezeknek legfeljebb a
borítója kínál érdekességet, többségük is csupán fillérekbe kerül. Leszámítva
persze a Neoton Família Japánban megjelent, Santa Maria című slágerét
tartalmazó kislemezt, amely hétezer forintot kóstált eme börzén. Ahol fellelhető
volt az LGT lengyel kiadású Warsawa című albuma tízezerért, a Supraphonnál
megjelent Omega-Omega című nagylemez ugyanennyiért, s a Lady Of The Summer
Night slágerük Bellaphon-kislemezen hétezerért. Vagy a Pink Floyd The Dark Side
Of The Moon eredeti brit kiadása 25.900 forintért, a Vágtázó Halottkémek első
nagykorongja tizenöt ezerért. Megnyugtató volt persze, hogy Záray-Vámosi
válogatásalbumhoz már ötszázért is hozzá lehetett jutni, ám a sokkoló lemezárak
után az igazi életörömöt lehelt az ember lelkébe, amikor felfedezett egy Demis
Roussos-nagylemezt. Mindössze száz forintért.
Két császárzsemle áráért.
Fotó: -a-