Úgy viselkedett, mint az elefánt az egérrel
Gyűlöletes háború zajlik Ukrajnában, bár teszem hozzá, szerintem minden háború ocsmány. Egy dolog biztos: az illemkódex a háború alatt nem működik. Volodimir Zelenszkij aki ennek a kéretlen, hívatlan, boldogtalan állapotnak egyik vezéregyénisége, egy reggel arra ébredt, hogy valaki lelőtte a templom tornyát. Ez még Ukrajnában is igaz szokatlan esemény. Oroszország a szó legegyszerűbb értelmében azon a bizonyos február végi hajnalon lerohanta Ukrajnát, és úgy viselkedett, mint az elefánt az egérrel. Először azt hittük -legalábbis én-, hogy az ukrán népnek nincs lehetősége megállítani az orosz hadsereget. Menetközben azonban valahogy egyre erősebbekké váltak az ukrán katonák és több fronton megállították a támadókat.
Zelenszkij elnök igencsak elszánt – ez idáig rendben is van
A világ dermedten nézte, hogy mi történik itt. Ukrajna határos hazánkkal, úgyhogy mondhatjuk, minden történet, ami onnan jön számunkra is fontos. Igen, ez háború. Igen, ez agresszió. Igen, itt gyerekek, öregek, férfiak és nők haltak meg, több ezren. Ukrán városokat lőttek rommá és a világ ekkor még mindig csak ocsúdott. Azonban Zelenszkij vezetésével és a világ segítségével az ukránok megállították az orosz csapatokat . Győztek Harkivban és az oroszok Kijevet sem tudták elfoglalni. Már ez is óriási sikert jelez. Ugyanazt a taktikát alkalmazzák az oroszok, amit a nácik próbáltak ki velük. Zelenszkij segítségül hívta a világ békeszerető népeit és sokan érkeztek Ukrajnába, hogy önkéntesként segítsék a hazájukat védő katonákat az agresszorok elleni háborúban. Az Európai Unió teljesen egyértelműen kiállt Ukrajna mellett, de valahogy mégis kellemetlen érzése van az embernek, amikor az ukrán vezetőt hallja beszélni. Zelenszkij elnök igencsak elszánt – ez idáig rendben is van. A baj ott kezdődik, ha jól látom, amikor túl az elvárható illemen, szinte követeli és kevesli a segítséget.
Ez a háború nem az illem vizsgája
De hát hogyan viselkedjék az ember a világ bármely részén, amikor ég a háza és még az élete is veszélyben van? Hogyan viselkedjék az, aki a metróalagútban vagy a háza pincéjében próbál menedéket találni a bombázások és a rakétatámadások elől és hetekig ki sem merészkedik a szabad levegőre? Az egyik legfőbb magyar politikai méltóság szigorúan rendre utasította Zelenszkijt, és látszólag nem akarta érteni, hogy ma az oroszok megszállta területeken a harcok közepette életet jelenthet egy kanál cukor, egy palack tiszta víz, amit sírás közepette kapnak a gyerekek. Azt hiszem, a magyarok nagy többsége támogatja az ukránokat. Szánjuk a senyvedő gyerekeket, a rommá lőtt városokat, a menekülni kényszerülteket és nagyon kemény véleményt mondunk az agresszorokról. Legalábbis én, de gondolom, sokan mások is. Próbáljunk legalább megértők lenni, hogy ez a háború nem az illem vizsgája. Zelenszkij elfogadta a legkülönbözőbb külföldi felajánlásokat. Nemcsak harcászati eszközöket, hadianyagot. Tonnaszámra élelmet, gyógyszert is, szóval, olyan dolgokat, amik az élethez kellenek,mindehhez Magyarország is hozzájárult. És ne mondjuk, hogy” Fogadd el édes és köszönd meg!”. Remélem, az illemet legfeljebb magunknak kell betartani, mert mi adunk. Zelenszkij szerintem kétségbeesésében, de mégis büszkén olyan védelmi harcok élén áll, amit mégis csak a világ nagy része támogat. És ráér még megköszönni.
Fotó: Németh András Péter