Tétova mosolyra húzódik ajka. Mintha mondana valamit, de meggondolja. Csillogás. Lili, aki Evelin néven lép fel, a spanyolfal mögött készülődik. Harisnyatartó, kombiné lóg elárvultan, mint akasztott ember árnyéka holdas éjszakán. Evelin légtornász volt egykor. Kicsit megvénült. De hát az idő kegyetlen, s nem ismer kivételt. Legfeljebb haladékot ad. A szegény hamarabb, a henye később öregszik. S Evelin, amióta az eszét tudja, artista. Talán már a guminadrág helyett is flitteres trikót hordott. Igen, Lili. Ede önkéntelenül is megigazítja különben tökéletes nyakkendőjét. Régen szerette. Elmúlt. A szerelem könnyen jön, egy darabig fáj és azután elmegy. Betegség, de nem gyógyíthatatlan.
Éjfél. A színpad öt négyzetméter. Öt négyzetméter a világ. Megszokott, határozott járása bizonytalanná válik. Ma századszor lép fel. A függöny kis kémlelőlyukán kinéz, van-e közönség, mert nézők nélkül az öt négyzetméteres világ üres, kihalt. De ma nincs hiány. Minden asztalnál ülnek. Persze, ma tizenötödike van, fizetésnap. Koccannak a poharak. Locsogva csurog a hirtelen öntött sör. Magasról folyik, sugárban, így jobban habzik. A bár tízkor nyit. Két óra alatt sokat lehet inni. A fejek szédülnek is egy kicsit. Ede az arcokat lesi. Nehéz kivenni a félhomályban külön vonásokat. Támpontot keres. Értelmes szemeket. Akad belőlük. Nem is egy. A férfiak törik magukat. „Keresetlenül” társalognak. Szórakoztatják partnereiket. Könnyedek. „Ugyan már, ez a kevés csak nem árt meg.” „Ilyen gyenge nő maga, fél egy kis bortól?” „Igyál, ne törődj semmivel, én iszom. Ha berúgok, annál jobb!” És a nők? Hallgatják, élvezettel. Ők tudják, mire megy ki a játék. Szemükben diadal. Legyen csúnya, vagy szép. Mindegy. Az alkohol nekik dolgozik. Szépít, rózsaszínben mutatja a világot, és ők is ebben a világban élnek.
Néhány percet késik a műsor. Nem lehet kezdeni, mert Mary sír. Persze, ezt még nem is mondtam. Mary dizőz. Elhagyták. Csúnyán, könyörtelenül kidobta a szeretője. Fiatal egyetemista. S Mary már két „egyetemen” is túl van. S ilyenkor nehéz elviselni a csalódást. „ Hát öreg vagyok én? Csúnya?” De a tükör nem felel. Csendesen visszanéz, biztat. Talán mosolyog. S Mary megnyugszik. Néhány perc, s fiatalosan átöleli a mikrofont. "Valaki kell nekem is..." Társai nem féltik. Rövidesen lesz más. valaki új. Lili szerint még ma éjjel.
Mary hajlong, csattog a részeg taps. „Hogy volt!?" "Bravó!” Ede a függöny mögött ólálkodik. Kémleli a hangulatot. ma századszor lép fel, s kicsit izgul. Homloka közepén forradás. Keskeny, vörös sebhely. Néhány éve agyműtétje volt. Operában énekelt. Vidéken. Jó szerepeket. De az operáció után legyengült a hangja. S nem vették vissza a színházba. Beszedett két doboz altatót. Meg akart halni. Aztán a bárban kapott szerződést. Operát énekel. Bárban. Ma századszor. Kevés sikerrel. Gyér tapssal. De ma szeretne kirukkolni. Egész nap skálázott. A Rigolettóból énekel: „ Az asszony ingatag...” Nem csüggedt el a sikertelenségtől. Mondták neki, dzsesszt énekeljen. Estéről estére részeg emberek előtt énekelte az operairodalom gyöngyszemeit. Meggyengült, de még mindig szép hangján. Estéről estére fullad a dal, szárnyszegetten, a pohárcsörgés, mulatozás tengerében.
De ma másképp lesz. Ismét bizakodik. Mosolyog. Megszólal a zenéje. Széles mozdulattal széttárja a függönyt, felcsendül a hangja.” Az asszony ingatag…..” Szemében az átélés csodálatos fénye. „Emberek én művészetet adok nektek.!Ne dobjátok el! „ De az emberek eldobják. Nem is lehet ezért elítélni őket. Nevetni jönnek a bárba, inni, táncolni. Ismerkedni. És egyszerre jön valaki, és legszebb jókedvükben megzavarja őket. Komoly, mondhatni szomorú szövegű áriákat énekelve. Menjen az Operába! - gondolják. (Menne is, ha lehetne.) Erőlködik. Meg-megbicsaklik a hangja. Egyre nő a zsivaj. Még egy utolsó kísérlet. Előre lép. Kitárja a karját. És a szíve mélyéből, szinte sóhajtva énekel. De egyre jobban belesüllyed a mulatozás mocsarába. Énekel. Zajonganak. S ő süllyed, egyre lejjebb. Minden mozdulatára, minden menekülni vágyó akkordra egyre inkább szívja magába az ingovány. Koccintások, csókok cuppanása. Keze lehanyatlik. Összeroskad, mint egy beteg madár. Nagy meleg, barna szeméből legördül az első könnycsepp. Feje fölött összecsapnak a hullámok, elsüllyed.
Ma lépett fel századszor.
Fotó: Németh András Péter