RSS Feed

Okosabban kéne élni?

Bajnóczy Bella - 2021. 10. 08. 8:00:02 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Okosabban kéne élni?

Nehéz a vírusoktól búcsút venni - írtuk tavaly nyáron, midőn kiderült, hogy „hosszú huzavona után, keserves kínok között” született meg a döntés arról, hogy a márciusban a koronavírus járvány miatt elmaradt születésnapi Apostol-koncertet mégsem tartják meg augusztusban, hanem áttolják 2021 márciusára, a nőnap előtti estére. Persze, ebből sem lett semmi, a vírus ezt is száműzte, de most októberben mindent pótolhat az Apostol.

Sebaj, ötvenegy évesen is lehet visszamenőleg ötvenedik születésnapot ünnepelni, másrészt okos döntés volt a a koncerthalasztás, amivel eleget tettek az Okosabban kéne élni általuk megénekelt kívánalmainak.

Mert hát egy ideje valóban Okosabban kéne élni. Annál inkább, mert a koronavírus egyre jobban hangoztatja, Jól tudod, hogy én csak hozzád tartozom, úgy bizony. Mi pedig olykor rávágjuk, Kételkedni benned éppúgy nincs okom, gondolom. És ha néha mégis rossz a hangulat, titkát pontosan tudom. Mégis sokszor biztattuk egymást a karantén idején, hogy Gyere ki a zöldbe, menjünk együtt holnap délután, beleharapni a levegőbe óraszám. Jó, jó, harapjunk, de legfeljebb arcmaszkban és egymástól másfél méternyi távolságra – énekelte volna hozzá Győrfi Pál. 

Ilyenkor Forrón isszuk meg a kávét, nincs idő. Nem is jó sokáig üldögélni ilyenkor egy kávéház zárt terében. Manapság, amikor a vírus megkoronázza napjainkat, pontosan tudjuk, hogy Okosabban kéne ezt is, azt is tenni még, ha örül az ember, meg nem árthat semmiképp. Legyen meg az örömünk, de csak óvatosan azzal a puszilkodással, az egymás tenyerébe csapásról nem is beszélve.

S mondd Vándor, milyen az út? Hiszen Oly sok ember él talán úgy, hogy el nem mozdul onnan, ahol született. Nem csoda, hiszen félnek a koronavírustól. Míg a másik száz útra kél, nyugtalanul járva a vidéket. Naná, hogy nyugtalanok, vidéken is fenyeget a vírus. Szóval, meséld el nekünk Vándor, milyen az út, milyenek a lányok, ha arcuk kigyúl? Elkapták volna? Ne csodálkozzunk hát, ha A legtöbb ember ott hibázza el, hogy néha léhán álmodozni mer. Arról álmodozik léhán, hogy milyen jó lenne most már szájmaszk nélkül élni és azt mondani egy testet-lelket nyomorító karantén után, hogy Hol a cipőm, hol a ruhám, ideje volna menni már. A gumimatracom a hátamra veszem, a parizerem papírba csomagolom, a csomagomat vígan a szatyromba teszem, képzeletben már a tengert járom. Nekem a tenger a Balaton, a kerek égbolt a kalapom, megyek a hétvégi napokon, vonaton, minthogy az autóstoppot már unom.

Politikailag is trendi döntés volt lemondani az augusztusra tervezett születésnapi koncertet, hiszen a tavalyi nyár a Kevesebb Adria, több Balaton szlogen jegyében telt -miként emlékszünk. Miközben az apostoli dalszöveg az autóstop unalmát zengte, mehettünk vasúton is, hogy gyorsan elérjük a maradék szabad strandot, ráadásul a balatoni vonatok kerékpárt is vittek már, s lehet, hogy jövőre már a vagonokban is felfestik a kerékpársávokat. A hátunkra vett gumimatracot jövőre see felejtsük fertőtleníteni, a parizerből pedig az előre csomagoltat vegyük. Különben az lesz, hogy Nincs szerencsém, nézzetek meg jobban, mi van furcsa rajtam, mondjátok meg, mi lesz még velem! Különben az lesz, hogy Nehéz a vírusoktól búcsút venni.

Fotó: Forrás:gyorplusz.hu
Lap tetejére