RSS Feed

Inter-MI

Regös István - 2021. 10. 10. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Inter-MI

Az igaz, hogy elég hülyén hangzik, de meg fogják látni kedves olvasóim, hogy van értelme. Történt a napokban, becsszó, így volt, egy budapesti család, papa, mama és három gyerek, két lány, egy fiú, szinte egyszerre értek haza. Majd ki-ki nagy sebességgel bezárkózott a szobájába, a mama és a papa is. És akkor még nem tudták, hogy ennek az az oka, hogy véletlenül visszakerültek a múltba tudományos fantasztikus időutazással.

Hogy mi történt? Tulajdonképpen semmi. Senki sem kapta meg a Covidot, időre jött a fizetés, szóval, nem volt okuk erre az izgalomra. Hinnénk Mi.

Műszaki hiba forradalma

De nem így van! Az iskolából és a munkahelyről hazaérve, már útközben bekapcsolták mobilon az internetoldalakat és döbbenten látták, hogy nem indul a Facebook és szinte elképzelni sem tudták, hogy összeomlik a világ. Egyáltalán képesek-e tovább élni internet nélkül? Ez volt a kérdés, amit persze nem mondtak ki hangosan. Majd később a vacsoraasztalnál zavartan tekintgettek egymásra és felfedezték, hogy anyuka ősz, apuka kopaszodik és ők is hogy felnőttek. Először félve szóltak egymáshoz, hiszen észre sem vették az évek során, hogy ők szinte soha nem szólnak egymáshoz, például egy vacsora közben. Ki, ki markolja a telefonját és nyomogatja. A lányok szinte belebetegednek, hogy senki nem ír nekik, nem kapnak Messengeren üzenetet. Pedig olyan jó úgy kezdeni és úgy végezni a napot, hogy legalább Messengeren mondják, hogy milyen szép az új frizurájuk és nemsokára születésnapja van.


Észrevették, hogy nem egyedül ülnek és nyomkodják a telefonjukat

Apuka megkérdezte anyukától, hogyan telt a munkanapja és ilyen annyira régen történt, hogy anyuka alig tudott erre értelmes választ adni. Döbbenten nézte a férjét, hogy csak úgy beszélgetni akar vacsora közben. Aztán fogta magát és példamutatóan zsebre dugta a telefonját. Őt követte apuka, majd a lányok és legvégén a fiú. Először csak szép csendesen, csak úgy, kísérleti módon, kérdezgetni kezdték egymást. A fiú, a legfiatalabb gyerek még viccet is próbált mesélni. A nagylányok közül az egyik ránézett az öccsére és mosolyogva megkérdezte, hát te mit beszélsz?


A nevetés hatalma

Anyuka egyszer csak elkezdett kacagni és néhány perc múlva harsányan nevetett az egész család. Ha megkérdeztük volna, min nevetnek, kapásból tudtak volna mindannyian válaszolni. Miszerint annyira elszoktak az egymással való beszélgetéstől, hogy hatalmas kacagás oldotta fel a feszültséget, és hipp-hopp, a régi énjük szerint kezdtek el élni. A papa javaslata volt, hogy a jövőben a közös vacsorát nevezzék ki a nevetés idejének, s aki megszegi, az beteszi a száz forintost a konzervdobozba. Tehát, kérdezi a kisfiú, ilyen vidáman fogunk ezután élni Facebook nélkül? Anyuka megnyugtatta, ne aggódjatok gyerekek, ez után is újra lesz Facebook. A tortából is csak annyit eszünk, ami finom és elég. Az internet is ilyen, hogy mi döntjük el, meddig tudunk élni nélküle. A Facebook szünetelése megtanította a családot, hogy az Inter-MI nem más, mint egy emberkísérlet, senki ne ijedjen meg, csak határolja be az internetezés idejét. A lányok és a fiú is elhatározta, hogy délutánonként egy héten kétszer edzeni fognak és nem baj, ha otthon felejtik a telefonjukat. 


Fotó: Németh András Péter
Lap tetejére