RSS Feed

Miszter Televízió

Regös István - 2021. 04. 02. 8:57:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Miszter Televízió

Talán annyi is elég lenne, ha azt írnám: meghalt Lénárt István. Több százan, talán ezren is azonnal tudnák, hogy pótolhatatlan veszteség érte a magyar televíziózást. Lénárt István beceneve Papi volt. Mindig fiatal maradt és soha nem titkolta korát. Most különösen érdekessé vált a helyzet, hiszen minden újság megírta, minden televízió bemondta, hogy Lénárt István, a magyar televíziós egyik koronázatlan királya, alapítója és vezetője, akit mindenki csak Papinak hívott, elköszönt a hazai képernyőktől és ránk bízza, hogy ki-ki úgy emlékezzen rá, ahogy jókedve tartja.

Én örökké emlékezni fogok rá, hiszen minden apró és nagyobb lépésemet ő irányította a hazai televízióban. Ritkán nevetett, legfeljebb befelé élte át humorosan az életet. Sokan azt hitték róla, morc és szigorú. Akik viszont vele dolgozhattak, valamennyien nagyra tartották. Bátor volt, soha egyetlen politikai szervezethez sem tartozott. 
Rendszeresen beszéltem vele, az elmúlt harminc évben szinte hetente, havonta. Amikor elkezdtem dolgozni a televízióban, ott az volt a rend, hogy hónapokkal előre kellett kérni, diszponálni, kapacitást a filmjeink elkészítéséhez. Akkor még messzelátóval se tudtuk nézni a digitális rendszereket, nagy stábok dolgoztak apró munkákon is. Egyik este értesítést kaptam, hogy a rákospalotai leányjavító intézetben olyan farsangi bulit rendezhetnek először, ahol a főnyeremény pár napos kimenő vagy szabadság és érdekesnek ígérkezik, tudunk-e jönni? Bementem Papihoz, elmondtam, miről szeretnék forgatni, és megkérdezte, mikor lesz ez a rendezvény? Nagyot nyeltem és azt mondtam: Ma. Azt válaszolta: Ez akkora szemtelenség, ami már tetszik nekem! Így kezdődött. Az ő segítsége nélkül ez a film kimaradt volna. 


Ahogyan A bűn című sorozatom is megszülethetett Papi segítségével. Néhány nap múlva ünnepelhette volna a századik születésnapját, így muszáj elmondanom, ha már nem is hallja, de elég, ha mi tudjuk, számos esetben megvédett és a kezdőket külön is segítette. A miskolci filmfesztiválon nem engedték levetíteni A bűn című filmsorozatot. Pedig a versenyfilmek közé nevezték, és országos érdeklődést váltott ki már az első bemutatóján is. Hogy miért nem engedték? Talán lehetne tudni, de spongyát rá! A zsűri minden tagja látta a filmet, mert a fesztivál ideje alatt kazettán terjedt, mint a rossz pénz. Többen felszólaltak a tiltás ellen, így Lénárt István, Papi is. Soha nem felejtem el, amikor az ő jellegzetes hanghordozásával azt mondta: „Kedves barátaim, bocsássátok meg a Regös Pista sikerét!” Szégyellem, hogy most  ideloptam ezt a kis sztorit, mert ezt csak én tudom, meg az egykori zsűritagok. Itt kezdődött a mi barátságunk.


Lénárt Papi egyszerűen a Magyar Televízió egyik feltalálója. Volt ő minden: gyártásvezető, vezető, színész és örök amorózó. Most, hogy felszállt a halhatatlanok sorába, nagyon sok barátja fog megjelenni. Nem vagyok rájuk féltékeny, mert tudom, milyen szerepet játszottam az ő életében és ő az enyémben. Már dübörgött a vírus, amikor fölhívott, talán két-három hete és meg mertem tőle kérdezni: Hogy vagy, Papi? Bár telefonon nem láttam az arcát, de tudtam, hogy összevonja szemöldökét, nem szerette ezt a kérdést. Azt mondta: Mire vagy kíváncsi? Ha hallod a hangom, akkor még élek. Most már hiába hívom, nem fogja felvenni. Nem is szerette a telefont. Azt mondta, a hang olyan idegen, olyan magányos arc nélkül, ezért mindig annak a szemébe nézett, akivel beszélt. Nekem máris hiányzik. Sok mindent megtanultam tőle, azt például, hogy a teljesítmény fontosabb az öndicséretnél, a politikai nyalizásokat is messze rúgtam magamtól. Ma már alig-alig találunk olyan súlyú embert, mint ő, aki még 99 évesen is színházba járt, ahogy múlt az idő, kisebb szerepeket azért még vállalt és dolgozott és dolgozott. Sok sikert kívánok neked, Papi, mert ahol megjelensz, ott biztosan lesz valami új, de különben is, várnak már a barátaid! Makk Károlyék, kitárt karokkal, mi viszont csak sírunk és azt kívánjuk a jövő generációjának, jusson nekik legalább egy Lénárt Papi!

Lénárt István (1921-2021)

Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére