RSS Feed

A létező szocializmus indiánja

Csontos Tibor - 2020. 07. 26. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A létező szocializmus indiánja

A minap lett nyolcvan éves Gojko Mitic. A létező szocializmus első számú indiánjaként emlegették, de nevezték a scsevapcsicsawesternek műanyag indiánjának is, aki többek között A Nagy Medve fiai, az Osceola, vagy az Ulzana főszerepét is elszerepelte. Winnetout soha nem játszott filmben, mégis ráragasztották a Kelet Winnetouja címkét. Utoljára négy éve szerepelt a képernyőn, Karl May híres főhősének apját, Incsu Csunnát alakította egy sorozatban.

Kamaszkorunkban több más sztárevics mellett Gojko Miticet, az endékás és a jugoszláv indiánfilmek, vagyis a bochwurst- illetve a csevapcsicsawesternek hajdani nagy sztárját rajongtuk körbe, miközben izgalmunkban lerágtuk a körmünket a Fehér farkasok, a Tecumseh, az Apacsok című ipiapacsos filmjei nézésekor. Az sem kezdte ki az általa vadkeleten teremtett vadnyugati illúziót, hogy kiderült: Mitic, hogy az akkoriban ORWO-filmre  forgatott indiántörténetek korabeli csillaga nem echte amerikai, hanem szerb volt. De hát Charles Bronson indiánfilmjeitől sem vette el a kedvünket az, hogy a hollywoodi megasztár lengyelnek vallotta magát. Miként azt is megértően vettük tudomásul, hogy filmjeiben a vadnyugati prérit bolgár, csehszlovák, keletnémet vagy jugoszláv prérik helyettesítették a maguk wigwamjaival és a tomahawkokat sem dollárért vették a szocwesternek kellékesei.  

Gojko Mitic mítosszá válása az 1965-ben készített A Nagy Medve fiaival indult, két év múlva jött a a Vadölő. E két filmet eleinte nem szinkronizálták. Nem semmi volt hát, amikor a keletnémet indiánok anyanyelvükön kiabálták: Uff! Uff! A harmadik, az 1968-as  Sólyom nyomában után a rendező, Gottfried Kolditz már azt nyilatkozta: "Gojko Mitic lesz az egyetlen igazi sztárunk!" Igaza lett. A magyar falusi búcsúk céllövöldéiben az ő arcmásával ékesített kulcstartókra lehetett lődözni... 

Gojko Mitic játszott Robin Hoodot, D'Artagnant sőt Zorbát is, de igazán indiánként hódított, amit a kilencvenes években észak-amerikai indiánok is hitelesítettek. Az egyik chemnitzi tehetős rajongója ugyanis kiutaztatta a színészt egy újvilági indiánrezervátumba, ahol miután levetítették az összes indiános filmjét, az ottaniak keblükre ölelték a hajdani endékások e filmes Karel Gottját.  Az indiánok szerénységével Gojko Mitic egyszer azt mondta: "Nem éreztem, hogy sztár vagyok, akkoriban nem is volt szabad sztárságról beszélni. A közönség szeretett, egy voltam közölük." 

S ez a népszerűség cseppet sem volt múlóban: a kilencvenes években Winnetouként tűnt fel a bad segebergi Karl May Játékokon, amolyan jelmezes, turistacsalogató szabadtéri westernshow-ban. Ahogyan a hetvenes években a piroschkás, guláschos pusztai idegenforgalmi romantikázást mímelve a Hortobágyon állami alkalmazásban lévő műbetyárok "támadták" meg fokossal és karikás ostorral a nyugati márkás, dolláros, schillinges turistákat. 

Azért az szép volt, amikor a hatvanas években a  Forradalmi Ifjúsági Tavasz március tizenötödikei kötelező iskolamozijában a Föltámadott a tenger helyett az Osceolát néztük meg. Gojko Mitic-csel a főszerepben. Vagy a Tanácsköztársaság dicsőséges 133 napját megünnepelendő, március 21-én A Nagy Medve Fiait a Nagy Kun Béla Fiai helyett. 

Mai szemmel nézve ezeket a Gojko Mitic- filmeket, vetítésük után, esetleg közben is bedobhatunk egy tüzes vizet, hogy ne legyünk sápadt arcúak, de nosztalgiázásra első osztályúak. 


Fotó: amazon.com
Lap tetejére