RSS Feed

A zöldek és a sárgák

Regös István - 2020. 05. 16. 8:09:02 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A zöldek és a sárgák

Fut az egyik kereskedelmi tévécsatornán egy műsor. Valamikor idén január első napjaiban indult és ki tudja, meddig tart, ha csak valaki el nem gáncsolja a műsorvezetőt, aki valószínűleg szellemi atyja is a műsornak. E különleges műsor sikere, (mert sikeres), Palik Lászlón múlik. Egy olyan szerkezetű műsort vezet, ami nélküle csak egy halott bolhacirkusz lenne.

Röviden: két csapat verseng a sportpályán (mert legalábbis így kezdődött) a fődíjért, amit egy női és egy férfi versenyző kaphat. A díj személyenként tizenötmillió forint. A sárgák a sportban elért korábban sikeresebb sportolók közül kerültek ki. A zöldek pedig civilek, sportkedvelő fiatalok. 

Alapjaiban nagyon jó

A műsorról nem nagyon akarok írni, mert az látni kell, különben nehezen lenne érthető. Nem is kritikát írok, hanem azt a jelenséget szeretném érzékeltetni, amit ez a küzdelem bemutat. A műsorban kezdetben vala a botorkálás, s még nem tudni, mi lesz a vége, ami dramaturgiailag nagyon jó. A leggyengébb versenyző mindig kiesik párbajban és valószínűleg a végén már csak ketten maradnak, egy férfi és egy nő, akik bezsebelik majd a tizenötmilliót.


Kezdődnek az igazságtalanságok

Vajon helyes-e, hogy az egyik csapat luxusvillában tölti napjait, optimális körülmények között készül a versenyekre? A másik csapat pedig egy rozzant faházban, ahol férfiak és nők egy légtérben vannak. Ez egy igazi barakk, iszonyú a meleg, nincs légkondicionálás, földön ülve esznek, egy wc a nőknek, egy a fiúknak. Meleg víz nincs, némelyik hölgyversenyző pedig igencsak kényelmetlenül érzi magát, de hát, ahogy Palik László mondja, ilyen ez a műsor. Viszont minden héten harc kezdődik azért, hogy a kihívó zöldek elfoglalják a villát és a sárga élsportolók jussanak a barakkba, amit egyes versenyzők, főleg az amatőrök, putrinak neveznek. Sok ilyen mozzanat van ebben a műsorban, s egy idő után rájövünk, hogy már nem a sportról van szó.


Már megint a pénz!

Közeledve a műsor végéhez, egyre több az intrika, hiszen a versenyzők már érzik a tizenötmilliós fődíj szagát, és mint a szomjas kutya, nyomulnak a víz felé. Itt kezdődnek az igazi bajok: a csapat megszűnik csapat lenni, már csak az egyéni érdek számít, a vezérürü kolompol és aszerint béget, ahogy azt elvárják tőle. Ha pedig a vezérürü kiesik, a rend is felborul, ádáz küzdelem kezdődik, melynek mindig van áldozata. A legjobbat akarják maguk közül eltávolítani, nehogy a végküzdelemben veszélyes legyen rájuk. Ha ez nem megy sportszerűen a pályán, akkor a barakkban vagy a villában szinte megkínozzák az áldozatot, ami már a versenyzésben is akadályozza őt. Sajnálatos.


Hatalmas rutin kell, hogy uralja a mezőnyt

A műsorvezető megpróbál tenni valamit, de hát a szabály, az szabály, nem avatkozhat a verseny menetébe, és látszik rajta, hogy igencsak neheztel emiatt. Így lesz a lehetőségből kínszenvedés, egyre több a sírás-rívás, a zokogás és mélységes erkölcsi zavarok uralják el a mezőnyt. Már senkit nem tudunk szeretni senkit, már nem tudjuk, hogy szurkolhatunk-e valakinek. Csak csúnya kis szövetségeket látunk, igazságtalanul bántott emberek könnyes szemét és sajnáljuk, hogy így elfajult a magyar televíziózás egyik legígéretesebb műsorsorozata. Felmutatják a pénzt, a tizenöt percnyi hírnevet és nem tesz szóvá senki semmit. Pedig itt nemcsak a tizenötmillió a tét, hanem a becsület, a sportszerűség, a fair play. Valamelyik római császár mondta, ha meg akarod ismerni a barátodat, adj neki hatalmat! Most ezt történt. Ha hatalmat nem is, de kisebb döntési jogokat kivívtak maguknak a versenyzők és bizony megváltoztak az idestova négy hónapja zajló sorozatban. Sajnos, nem előnyükre. Azt mondja a műsorvezető, Palik László, hogy a sorozatban minden változik, csak a tizenötmillió forint biztos. Én azt mondom, tényleg minden változik, csak Palik László nem. Egész különleges szinteket ért el, érdemes lesz elemezni, akár média szakon tanítani is. És talán még meg lehet menteni valamit, mert ez a műsor többet érdemel. 


Fotó: Németh András Péter
Lap tetejére