Chrudinák
| Csontos Tibor - 2020. 05. 07. 8:00:58 |
|
Azt tartották róla, hogy szándékosan keresi az életveszélyt, ezért forgat szívesen a Közel-Kelet vagy éppen Afrika háborús övezeteiben és sokszor bombázás közben, ágyútűzben készíti interjúit, olykor vízum nélkül lopakodik át határokon és dolgozik televíziós újságíróként két tűz között a frontvonalban. Nem véletlen, hogy életbiztosítást hirdető reklámfilm hőse volt, de a kabarészerzők is szívesen „foglalkoztatták”. Jeleként annak, hogy az ország legnépszerűbb emberei közé tartozik.
Ami a szándékos veszélykeresést illeti, erről azt
nyilatkozta, ez csupán pletyka, sokkal inkább az van e mögött, hogy tudja, mi a
háború, amit gyerekként átélt és túlélt, és amely után kilenc évesen a
Nemzetközi Vöröskeresztnek köszönhetően 1946-ban hat hónapot a svájci Bielben
tölthetett, hogy úgymond, felhizlalják és felöltöztessék. Tíz évvel később már Moszkvában, a Nemzetközi
Kapcsolatok Intézetében tanul angolul és arabul, mindemellett a Közel-Kelet
történelmével, kultúrájával foglalkozik. A nyelvtanulást az ELTE bölcsészkarán
folytatja, de közben volt kocsikísérő, fordító, és arab nyelvtanár. Arab
nyelvkönyvet ír, az Európa Kiadónál az arab irodalomból fordított regényei
jelennek meg. Az ELTE Germanus Gyula által vezetett sémi filológiai tanszékén vörös
diplomát szerez, 1964-ben pedig felkérik, hogy legyen tolmácsa a Kádárral
tárgyaló Nimeri szudáni elnöknek. Dolgozik a Magyar Rádiónál, majd 1972-ben a
Magyar Televízióhoz kerül, melynek már 1969-ben sorozatot készít az arab
térségről.
Televíziós pályafutása egybeesik a külpolitikai
szerkesztőség aranykorával. Ugyanazt képviseli, mint a televíziós külpolitikai
újságírás akkori ászai: Róbert László, Halász Mihály, Pálfy József, Kalmár
György, Korolovszki Lajos. A történések egyszerű rögzítésén túl valamennyien
széles körű látásmódra, a világpolitikai összefüggések, folyamatok bemutatására
törekednek. S ugyanúgy szereplője a Külpolitikai Fórum című népszerű műsornak
olyan külpolos sztárokkal együtt, mint Ipper Pál, Sugár András, Hajdú János,
Heltai András, Réti Ervin, Avar János, idővel pedig Baló György, Benda László,
Kalmár György. Nincsenek kényes kérdések csak rossz válaszok – vallják e műsor
készítői, szereplői. Ebben a társaságban növi ki magát a Külpolitikai
Szerkesztőség vezetőjévé és meghatározó riporterévé, akit a riportalanyai is
megszállott, szenvedélyesen vitatkozó, állásfoglalásra késztető újságíróként
tartanak számon.
A gyermekkori önmagát
angyalföldi vagánynak emlegető riporter a fegyverek árnyékában is megőrzi ezt a
vagányságot, ennek köszönhetően is nagy biztonsággal közlekedik a szaharai, az
iraki-iráni háborús helyszíneken. A helyi háborúk, a polgárháborúk
kegyetlenségét az emberi sorsokon keresztül igyekszik érzékeltetni, bemutatni. Riportfilmjeiben
ezért nem a háborús pusztítás, hanem a háborút meg- és átélő kisember kapja a
főszerepet. Kortársai kíváncsi és kételkedő riporterként jellemzik, aki riportalanyaival
szellemi és partneri viszonyra törekszik, és aki könnyen teremt kapcsolatokat,
riporteri szituációkat. Azok közé tartozik, akik igyekeznek ott lenni, ahol
éppen történik valami. 1977 októberében például két órával azután érkezett meg
a szomáliai Mogadishuba, hogy ott landolt a terroristák által eltérített
Lufthansa-gép. A kommandósok másnap
szabadították ki a túszokat.
Elsősorban Várszegi Károly operatőrrel forgatja emlékezetes és
díjnyertes közel-keleti riportjait. Köztük a Háború Ramadámkor, az Olajháború, a
Háború a Szaharában, a Harcok a magányos cédrus országában címűeket, de
ugyanilyen emlékezetesek a Kadhafi líbiai vezetővel, Jasszer Arafattal, a
Palesztin Felszabadítási Front elnökével vagy éppen Hafez Asszad szíriai elnökkel
készített interjúi. Nem véletlen, hogy a Monte-Carlói tévéfesztiválról elhozta
a fődíjat, az Arany Nimfát, melyre nagyon büszke, hiszen első szocialista
országbeli riporterként kapta ezt az elismerést. S az sem véletlen, hogy a
Magyar Televízió ikonikus és nagy nézettséget hozó Panoráma című külpolitikai
magazinjában sugárzott filmjeit rendre megvásárolták a külföldi televíziós
társaságok.
Az utolsó, róla készült portréfilmben arról is beszélt, hogy
újságírónak csak szerelemből lehet lenni, s hogy ehhez a szakmához egyéniség és
gerinc kell, elvek melletti kiállás, naprakészség, dramaturgiai érzék, kapcsolatteremtő
képesség, helyismeret, kultúraismeret, nyelvtudás. Napjaink újságírásával kapcsolatban
is emlegette a gerincességet és azt, hogy nagy felelősség televíziósnak lenni,
márpedig ezt sok tévés nem tudja.
Chrudinák Alajos idén tavasszal hunyt el. Nyolcvankét évet élt.
Fotó: mtva.hu