RSS Feed

Merkel esete Göring szőnyegével

Csontos Tibor - 2020. 05. 04. 8:00:11 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Merkel esete Göring szőnyegével

Az Angel Merkelről szóló híres történetek egyike szerint a kétezres évek elején a német kancellár megtudta, hogy a saját irodájában Hermann Göring, a náci Németország birodalmi marsalljának szőnyegén áll. Ettől pedig annyira rosszul kezdte érezni magát, hogy gyorsan lecserélte: elvitette a szőnyeget és egy másikkal helyettesítette. E sztorit 2015-ben is elővették, amikor a Bundestag elfogadta a restitúciós törvényt, melyre azért is szükség volt, mivel a németországi műgyűjtemények szinte minden egyes festményét, szőnyegét ketyegő politikai bombának tartották.

A náci Németország ugyanis a huszadik század legnagyobb műkincsfosztogatását követte el a megszállt országokban. A nácik műalkotások millióit rabolták el Európa zsidóitól, Franciaország, Hollandia, Belgium, Lengyelország Ausztria múzeumaiból, magángyűjteményeiből, bankszéfjeiből, kastélyaiból, melyek a második világháború után persze nem csupán a német múzeumokban, galériákban, műgyűjteményekben bukkantak fel, hanem olyan helyeken is, mint a párizsi Louvre, a New York-i Metropolitan Museum of Art vagy éppen a londoni Christie’s aukciós ház. Becslések szerint Lengyelország kulturális örökségének felét, Európa műkincseinek a negyedét lopták el és vitték Németországba. A nácik etnikai tisztogatása kultúrák megsemmisítésével, rablással járt együtt. Minderről egy krimi izgalmával felérő módon számolt be a svéd író és újságíró Anders Rydell a Fosztogatók című, évekkel ezelőtt megjelent kötetében, mellyel a már említett Bundestag-ülés is foglalkozott. (Melyből az is kiderül, hogy amit a náciknak nem sikerült megszerezniük, azt Sztálin speciálisan képzett műértőkből álló ún. trófeabrigádjai kobozták és szállították el Moszkvába.)

Hitler mellett, aki nemcsak saját sírját tervezte Linzbe, hanem a Harmadik Birodalom kulturális központját is Leonardo da Vinci, Rembrandt, Vermeer, van Eyck, Michalengelo és a többi kiemelkedő mester összeharácsolt alkotásaival, a pompamániás, gigerli és kapzsi Göring volt a kor legnagyobb műkincstolvaja. A fosztogatások adminisztrálására még irodát is létrehozott Berlinben. Elhunyt feleségéről elnevezett, Carinhall nevű - és a berlini olimpiai stadion tervezője által megálmodott - vadászkastélya különc módon szinte hemzsegett az ellopott vagy áron alul megvásárolt és általa státusszimbólumoknak tartott régiségektől, műkincsektől. Gyűjtőszenvedélye a Hitlerével vetekedett, utóbbit jóformán csak a festmények érdekelték, Göring a porcelánoktól a gobleineken és a szőnyegeken keresztül a középkori német faragásokig és az észak-európai mesterek festményeiig mindent gyűjtött. Szinte havonta megfordult Párizs ama német raktárában, ahol az összerabolt műkincseket tárolták és személyes tárlatvezetések után kiválasztotta a neki tetsző dolgokat. Mindemellett a párizsi műkincspiac legextravagánsabb műkincsvásárlójának nevezték, aki főleg Munch, Van Gogh, Cézanne képeire bukott, miként Anders Rydell írta. 1940-re már a világ egyik legjelentősebb magán műkincs-gyűjteményével rendelkezett: 1400 festmény, 250 szobor, 168 antik goblein jelentette a műkincsbeszerző ügynökeinek is köszönhető harács-statisztikát. 

Herr Harács birodalmi marsall, aki 1953. január 12-én, a hatvanadik születésnapján nyitotta volna meg a Hermann Göring Múzeumot, ám a tervezett tárlatanyagot kénytelen volt nyolc évvel korábban kimenekítésre előkészíteni: az amerikaiak egy bajor üdülőfalu vasútállomásán találták meg a kerekeken guruló palotának is nevezett vasúti magánszerelvényén antik szobrait, reneszánsz festményeit, keleti szőnyegeit, XVII. századi gobleinjeit. S feltételezhetően a kiállítása megnyitójára szánt francia pezsgők tömkelegét. A háborús műkincsrablás a háború idején és utána is  feketén-fehéren is virágzó műkincspiacot teremtett. A nácik által elrabolt és felhalmozott műkincsek százezreiről nem tudni, milyen utat jártak be a második világháborút követő időszakban. Göring szőnyegei is talán még sok helyen őrizhetik titkaikat.



Fotó: hu.wikipedia.org
Lap tetejére