RSS Feed

A művész és a magánélete

Regös István - 2020. 03. 25. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A művész és a magánélete

Mióta olvasni tudok, tiszta erőből küzdök, hogy válasszuk el a művész, a tudós vagy az olimpikon magánéletét az alkotásától. Nem akarom tudni, hogy a verset, novellát férfi vagy nő írta. A hegedűszó kinek a hangszeréből árad, csúnya vagy szép ember zenél, milyen istent követ vagy milyen a szexuális identitása. Nem érdekel. Talán vagy biztosan, befolyásolná a műélvezetet, zavarná a tiszta élményt.

Ki meri Leonardót bírálni?

Miért kellene ítélkezni Leonardo Da Vinci felett csupán azért, mert a fiúkat szerette? Miért fontos ez a külvilágnak? Az alkotások, azok érdekelnek! Nagyon is! A politikában eltévedő írókat sem ítélem el. Ők akármekkora tehetségek voltak, vannak, lesznek, egyszerűen nem bírtak, bírnak magukkal, különleges egójukkal. Nem képesek megmaradni alkotónak, zenésznek, írónak, festőnek, szobrásznak, orvosnak, mérnöknek, feltalálónak, úszónak, focistának, testépítőnek. Nekik kell a hatalom, azért dörgölőznek a hatalomhoz, ezért adják el magukat. Még akkor is bánt, mert árulásnak tartom, ha maga a termék jó, csak nehéz elválasztani a cselekedeteiket az írásaiktól. Számukra mámorító érzés a hatalom eszköze a kiteljesedéshez. Belekeverednek a napi hatalmi pártpolitikába. Vállalják a biodíszlet szerepét, hogy jobban látszódjanak, ne menjenek ki a divatból. Kár értük! Mit akarnak még? Van olimpiai aranyérmük, jó filmrendezők, remek írók, stb. Minek nekik bárkivel lepaktálniuk? Tudhatnák, hogy a politikusok jönnek-mennek. Ígérnek a szolgálataikért fűt-fát, aztán nagy semmi a fizetség. Miért kellene tudnom például, melyik zenekar fideszes, jobbikos, DK-s vagy MSZP-s? Nem akarom tudni!


Ismerd az alkotást!

De tudni, helyesebben ismerni akarom az alkotásaikat. A szerint besorolni őket, tetszik-e az alkotásuk, elismerést vív-e ki a teljesítményük. Tényleg nem érdekel az alkotás menete. Rodin dührohamokat kapott kőfaragás közben, összetörte több tanítványának a szobrát, mégis könyörögtek, hogy mellette maradhassanak, mert Rodin csak a tökéleteset tűrte el, de magától is. Ismerünk karmestert, aki tucatnyi pálcát törtek szét a próbák alatt, mégis minden zenekar őt akarta. Éppen ezért utálom a pletykalapokat (nem a bulvárt, az lehet nagyon is jó), mert csak rombolni tudnak.alsógatyába néző, bugyiszaggató tartalmaikkal és tudjuk, hogy rombolni sokkal könnyebb, mint építeni. Egy embert, főleg, ha igazi művész vagy tisztességes politikus, könnyű néhány kreált váddal tönkre tenni. Mostanában sok az áldozat. Nem mondok neveket, mindenki tudja, hogy az utóbbi években kik ellen harangoztak. A legjobb alkotók tűntek el. A középkáderek aknamunkája nyomán pusztul sok tehetség,s gondolom, e káderek méltán büszkék magukra. Cinikus mosolyuk a gyengék elégtétele. Ők már nem tanulhatnak a legjobbaktól. Ó, jaj! Az igazgató bácsi vagy edző néni csúnyán beszélt velük. Le vele! De visszajönnek, mert tehetségesek, mert jobbak a hamis prófétáknál.


Mesterek nélkül nincs művészet

Ifjúkoromban imádtam vitorlázni a Balatonon. Nehéz volt bejutni egy vitorlásklubba, de nekem sikerült. Elbíztam magam, azt hittem, nekem mindent szabad. Barátommal engedély és iratok nélkül – két lánynak akartunk villogni – elkötöttünk egy hajót. Nem sokáig, a vízi rendőrség lefülelt. A klub vezetője irtó dühös lett, mi remegtünk, hogy kirúg. Helyette kiállított bennünket a mólóra és azt mondta: „Választhattok! Irány haza, mehettek Budapestre vagy kaptok két hatalmas frászt és el van intézve! De jegyezzétek meg, nincs több dobásotok!” Iván bá’ már akkor is a Balaton legendája volt. A nevéhez fűződik a vízimentés megszervezése. Tőle tanulni, földöntúli ajándék volt. Mi persze, a mesterre szavaztunk. Megkaptuk az igazságos pofonokat és maradhattunk. A társam, ha jól emlékszem, világbajnok lett. Miért választottuk a pofont? Azért, mert tudtuk, hogy másnap is felkel a nap és a Balaton nélkül sivár az életünk. Mai napig hálával emlékszem a pofonra. Iván bá’ taslija jutalom volt nekünk.


Fotó: Németh András Péter
Lap tetejére