Fapados háború

Mix Online - Fapados háború - Nyomtatható változat

főoldal - Vélemény
Regös István | 2018. 08. 10. 8:00:00
Fapados háború Heuréka! Kiáltottuk jó pár évvel ezelőtt mi, viszonylag gyakori repülőgép utasok. Tettük ezt azért, mert amikor megjelentek a piacon az úgynevezett fapados légitársaságok, úgy éreztük, végre megszűnik a nagy légitársaságok monopóliuma, attól kezdve nem leszünk nekik kiszolgáltatva. Persze csak találgattuk, mi is az a fapados légitársaság, és reméltük, csak vicc, miszerint fapadokon fogunk ülni, mondjuk, Budapest és a Kanári-szigetek között.
Na, jó, hagyjuk a tréfát, mert ez még viccnek is rossz! Hamar megtudtuk, hogy a „fapados” kifejezés erőltetett fordítás, az angolból származik, az „olcsó repülőjegy” kifejezésből. De mi, magyarok szenzációsak vagyunk a fordításban, miután az anyanyelvünk nagyon is egyedülálló a világon, nekünk minden nyelvből magyarítani kell.

Nem a földön kell ülni

Hamar megtudtuk és meg is nyugodtunk, hogy a fapados repülőgépek a legmodernebbek és nem a masina fapados, hanem a szolgáltatás. Természetesen ne higgyük és nem is hihettük már a kezdetekben sem, hogy ezek a légitársaságok, mint mondjuk, a Wizz Air vagy a Ryanair és a többi, valamilyen jószolgálati küldetést vállalva adja a repülőjegyeit A-tól B-ig sokkal olcsóbban, mint a hagyományos társaságok. Ennyire nem lehetünk buták! Csupán azt észleltük, hogy amíg a nagy múlttal rendelkező, olykor nemzeti légitársaságok, miként a Malév is, szép lassan mendegélnek a csődbe, addig a sóher kis fapados társaságok osztódással szaporodnak. A legfurcsább a dologban az, hogy lassan bizonyos célállomásokra már alig lehet közvetlenül eljutni a klasszikus társaságokkal, mert azokra csak és kizárólag fapadosok repülnek, mondjuk, Budapestről a Kanári-szigetekre.


Harc a légifolyosókért

Teszem azt, ha egyszer nem tudok más járattal eljutni egy-egy célállomásra, kénytelen vagyok jegyet váltani fapados társaság gépére pedig most már ők is annyit kérnek egy-egy jegyért, amennyit nem szégyellnek. Ma már, ha sikerül is jegyet venni valamely szigetekre egy fapados társaságnál, egyáltalán nem lehetek biztos abban, hogy akkor és odaérkezik, ahová és amikorra a repülőjegyem szól. Hogy a csomagommal mi lesz, arról már ne is beszéljünk! Hiszen az utóbbi időben már azt sem tudjuk, mit vihetünk magunkkal és mit nem a repüléshez, ezért a legjobb úgy készülnünk, hogy semmit sem szabad felvinnünk a gépre. Előfordulhat azonban, hogy felengednek a gépre kézicsomagot, ha külön megfizeted, és nem haladja meg a légitársaság által meghatározott súlyt és méretet. Na, most, egy kerekeken guruló, húzós kis bőrönd alapsúlya három-négy kiló, hiszen csak a táskát tartó váz nyom ennyit. Tessék nekem megmondani, mi a túrót tehetek a táskába? A cirkusz akkor kezdődik, amikor elveszik tőled a táskát és szinte kinyitva, jelöletlenül felhajítják a csomagtérbe. Ilyenkor hiába szól az utas, hogy csak a gyógyszere, a könyve van benne, vagyis csupa olyasmi, ami fontos neki a repüléshez. 


Isten után az első

Azonban a gép kapitányának is vétójoga van, bármikor az utasok biztonsága érdekében kijelentheti, hogy a gép túlterhelt és akkor teljesen önkényesen vagy ötven csomagot leszednek a gépről és még azt sem tudod, hogy a tiéd köztük van-e? Nemrégen a repülőgép ablakán kinézve vette észre egy utas, hogy a csomagok nem a raktérbe befelé haladnak, hanem kifelé. Az utasok a repülőgép elé állva próbálták megakadályozni, hogy csomagok nélkül induljon el, ezért rendőri beavatkozásra is szükség volt. A repülőtéri hidegháború egyre élesebbé válik. Az utas mindenféle pluszköltséget befizethet, ha a légitársaság szerint extra szolgáltatásokat óhajt igénybe venni. Ilyen pluszköltség például, ha az utas akarja kiválasztani, hol üljön a repülőgépen, így legalább a rokonok egymás mellé kerülhetnek, mintha ez egyébként nem lenne természetes. Pluszköltséget jelent az elsőbbségi jegy megvásárlása is, ezzel a tömeget elkerülve külön be lehet szállni a gépbe. Ha egyáltalán érdekli valamelyik repülőteret, hogy van elsőbbségi jegyed, de erre többnyire nagy ívben tesznek. Az utóbbi időben azonban azt tapasztaltam elsőbbségi jegy ide vagy oda, semmilyen különbséget nem tesznek. Annyit viszont elértek a fapados légitársaságok különlegesen erős üzletpolitikájukkal, hogy akkor is velük kell utaznom, ha nem akarok. 


Tanulj tinó, utas lesz belőled!

Nemrég közismert üdülőhelyre készülődve vártam a beszállást fapados járatra. A gép alig háromnegyed órával később szállt fel, és bizony elég meleg van napközben egy repülőgép fedélzetén, a takarékos légkondicionálóval együtt. Csak úgy elgondolkodtam, hogy az a gép, amin már ülök, nemrég repült néhány órát, épphogy kirámolták a fedélzetről az ott maradt hulladékot, feltöltötték kerozinnal, a kapitány, a személyzet pedig talán kijutott a vécére és vissza. Hogy mi történt a gép átvizsgálásakor, azt nem tudni, de tételezzük fel, hogy mindenki lelkiismeretesen tette a dolgát, és hipp-hopp már úton is voltunk újabb négy-öt órás repülésre. Ilyenkor mondogatják az utasok, nem kell félni, tökéletes a biztonság. Én meg el akarom hinni.


Ne háborúzz, utazz és szeretkezz!

Ami ebben az egész fapados háborúban nekem nagyon nem tetszik, hogy tele van féligazságokkal. Egész repülési egyetemet kell elvégezni ahhoz, hogy ne fizessünk rá az útra. Ki kell igazodni a trükkökön, meg kell fejteni, mi mindent kell ráfizetni még az úgynevezett olcsó jegyre, hogy a végén ne kerüljön majdnem annyiba a jegy, mint egy hagyományos légitársaságnál. Hogy ne legyen drágább a leves, mint a hús. Egy azonban nagyon nagy tanulság. Ma nem vagyunk kevésbé kiszolgáltatottabbak a fapadosoknak, mint korábban a nagy múltú légitársaságoknál. Jó lenne, ha megalakulna egy nemzetközi utasvédelmi szövetség, akik kialakítanának egy olyan repülésszolgáltató kódexet, ami elsősorban a biztonságot, másodsorban az utasok érdekvédelmét szolgálná. A jelszó: „Ne háborúzz, utazz, világ repülőutasai egyesüljetek!”