RSS Feed

Munkaló

Váczy András - 2019. 03. 15. 8:00:42 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Munkaló

Kép a 7. osztályos tankönyv, Az ország fővárosa, Budapest fejezetében: Oktogon a 19-20. századfordulón. Van a képen egy tucat gyalogos és kerékpáros, egy autó, metszetben lent földalatti, a Teréz körút vonalában villamos, az Andrássy út felől viszont lóvasút, aztán keresztben-hosszában a téren bóklászik hintó, teherkocsi, busz – valamennyit ló húzza. Munkaló.

– Most van villamos, autóbusz, rengeteg ember és rengeteg autó. Hová lettek a lovak? A munkalovak? – kérdezi kislányom, Laura. Bambulok egy sort, aztán az őskályhától indítok. 
– Először is lett a munka, amitől az ember kiemelkedett az állatvilágból… – leállok, azon rágódom, milyen okossággal tömjem a fejét. Ilyesmik jutnak eszembe: filozófiai értelemben vett munka a természeti és társadalmi erők, források meghódítására irányuló, célszerű emberi tevékenység… ezt járja körbe a maga módján Engels: „A munka minden emberi élet első alapfeltétele, mégpedig olyan fokban, hogy bizonyos értelemben azt kell mondanunk: a munka teremtette meg magát az embert.” (A munka része a majom emberré válásában)… Lenyelem a gondolatot, és azt mondom:
 – Szóval, az ősember fogja magát, és nekilát dolgozni. Követ pattint, botja hegyére tűzi, vadászik vele, tüzet csihol, megsüti a kaját, szőrből-bőrből ruhát csinál, védi a családját, pár röpke évszázad teltével házat épít, vet és arat, állatokat tart és szép csendben az őskori törzsekből kifejlődnek az ókori társadalmak, azokból a maiak… és így tovább. Ez neked újdonság?   
– Nem. De hogyan lettek a munkalovak? – néz rám, szeme mosolyog.
Na jó, akkor egy csavar. – Az ember ám leleményes („fogjuk meg, ’oszt vigyétek„ nem mondom ám, de átvillan), vagyis kreatív, és amikor megszelídíti a lovat, és látja, milyen erős, hát befogja szántani, szénásszekeret, hintót és mindenféle járművet húzni. Így lett a munkaló. Különben meg… 
– Tudom, tudom – vág közbe – lovagoltak csakúgy, meg háborúban voltak lovasezredek… aztán vannak díszőrségi lovak meg sportlovak. (Tétre, helyre, befutóra, vagyis a lovi, gondolom közben). Na de a munkaló? Hová lett? – nem tágít. Levegőt veszek.  
– Tanultunk ugye az ipariforradalmakról, a kezdetleges gépekről, később arról, hogy mennyi mindent feltaláltak, például a gőzgépet, aztán a belsőégésű motort, és azokkal hajtottak, húztak-vontak. És nem kellett a munkaló. Nincs. Kész, passz.
– Gratulálok, szépen levezetted apu. Főleg a munkát meg az embert, vagyis, hadd mondjam úgy: a munkaembert. De nem ezért kérdeztem ezt a munkalovasdit. Megmondom, miért. Most is ipari forradalom van, digitális forradalom, komputer, internet, satöbbi. És robotforradalom. Amit eddig az ember csinált, már most sok dolgot a robot csinál, és eljön az idő, amikor mindent: autót, repülőt vezet, gyárban dolgozik meg a földeken, sebészrobot operál, mérnökrobot tervez, festőrobot rajzol… és gondolkodórobot gondolkodik. Elképzelek egy képet az Oktogonról száz év múlva. Na, milyen lesz? Robottér lesz. És most azt kérdezem: hová lesz az ember, a munkaember?
– Nem tudom… – ingatom a fejem, széttárom a karom. Munkaember, ahogy a munkaló, kihaló egyed, dologtalanul sütteti magát a vízparton, sört és koktélt vedel, a pasik csajoznak, a csajok pasiznak amíg… amíg valami nagy bummgebaszt beüt. Akkor aztán indul minden újfent az elejétől.
Persze, a munkaló is. 

Fotó: Máté Krisztián
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ