RSS Feed

Az ördögről

Regös István - 2019. 02. 05. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Az ördögről

Nem az a kérdés, hogy ki volt Mengele. Ma már nem is azt kutatjuk, hogy Mengele és bandája milyen technikával ölte meg az embereket. Sokkal jobban izgatja a tisztességes világot, hogyan lesz egy vagy több emberből sátán. És tettük, tetteik megismerése után, miként pironkodik az ördög, mert rájön, hogy meg sem közelítheti a szadista náci gyilkosokat.

És mert a felfoghatatlan, az értelmezhetetlen mégis létezett, a haláltáborok felszabadítása után újságírók, írók, győztes katonák, több száz életben maradt rabot, elsősorban nőket kérdeztek arról, ki volt ez a Mengele doktor, a szelekciók egyik ördöge, és hogy-hogy szinte csak az ő nevére emlékszik mindenki? Milyen volt? Félelmetes? Óriás? Törpe? Vagy egyszerűen csak egy közönséges férfi? Hogyan válhatott fogalommá ennek a senkinek, ennek a nullának a neve? Mi kellett ahhoz, hogy még hetvenöt évvel a történtek után is, ha valaki kimondja a Mengele nevet, azonnal kínok, keservek, halottak jutnak eszünkbe.

Interjúk a lágerben

Egy újságíró csontsovány, beesett arcú, dülledt szemű orosz, lengyel, magyar, Auschwitzból felszabadult rabokkal beszélgetett. Így szólt az egyikük: „Emlékszem, hogy mikor megérkeztünk az auschwitzi vasútállomásra, ott állt egy ember, aki jobbra és balra intett a pálcájával. Mi nem tudtunk semmit. Furcsa, csíkos pizsamás emberek rohangásztak, ordítoztak, a farkaskutyákat alig bírták féken tartani. Napok óta úton voltunk, rémülten, éhesen és szomjasan. Bűzlöttünk a vagonban a szétömlő ürüléktől, női mivoltunk már csak nyomokban volt fellelhető. Mégis, miből gondolja, hogy meg tudom mondani, mi volt a pálcás SS-tiszt neve? Később tudtam csak meg, hogy ez a gonosz ember volt Mengele. Akik állítólag látták, a gonosz arcú SS-ként emlegették. Mert aki gyereket tép ki az anyja kezéből, ha az addig nem volt gonosz arcú, attól kezdve az lett.”


Pedig nem rejtőzködött (akkor még)

És mikor hallhatta valaki a Mengele nevet? - kérdezték a többi nőtől. Csak jóval később, az auschwitzi tábor felszabadítása után. Addigra már „tanult” lágerlakók voltunk, mert aki nem lett az, az már nem is élt. Tudtuk, hogy ha csak lehet, el kell kerülnünk Mengelét, akinek, ha rossz kedve volt, a krematóriumba küldött bennünket. Több lengyel nő állítja, hogy a gonosz SS-arcú, amire elkeresztelték Mengelét, nem is igaz, mert szerintük kifejezetten lányos, kellemes arca volt. Mindig elegánsan járt, sohasem kiabált és, még akit halálra ítélt, arra is mosolygott. Amikor ilyen mondatokat olvastam a történelem semmiből lett fő gonoszáról, jobban megrökönyödtem, mint amikor a szadizmusairól hallottam. 

A középszerűség hatalma

Mengele közepes termetű, mintegy százhatvanöt centiméter körüli férfi volt, kellemes megjelenéssel, szimpatikus arccal. Polgári családban nevelkedett. Úri gyerekből lett orvos, mégis a gonoszság szimbóluma vált belőle lassan már egy évszázada. Mengele az ördögön is túltett. Valami nagyot akart elérni az orvostudomány terén, ezért ezt a szörnyű haláltábort kutató laboratóriumként igyekezett felfogni. Ő legalábbis így fogalmazott. Kezdetben úgy látta, hogy ezek a haláltáborok nagyon sok emberi „kísérleti anyagot” kínálnak számára, és úgy gondolta, még szívességet is tesz nekik azzal, hogy nem küldte őket azonnal a gázkamrákba. Többek között ikrekkel is kísérletezett, akik elképzelhetetlen kínokat szenvedtek el mielőtt végzett velük a Halál Angyala. Mengele hamar észrevette, hogy nincs egyedül a vele együtt és sokszor az ő parancsára kísérletező orvosok között, akik Istennek hihették magukat. A legtöbb SS-hóhér orvos azonban csendben, szinte bujkálva végezte tudományos kutatásait, kísérleteit élő embereken elvégezve. Auschwitzban is sok tucat SS-orvos „dolgozott”, mégis az egész világ csupán egy Mengele nevű szörnyeteget jegyzett meg. Talán azért, mert ebben a snájdig SS-ben megtestesült minden, ami a nácizmust, a fasizmust jellemezte.


A pokolhoz vezető út

Remélem kiderült, hogy nem az SS-orvosok szörnyűséges emberi kísérletein van most a hangsúly, hanem azon, miként válhattak szörnyeteggé. Arról, hogy létezhet-e olyan büntetés, ha úgy tetszik, megtorlás, ami összhangba kerülhet ezekkel a valaha is elkövetett borzalmakkal. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy a rossz csúnya, messziről bűzlik és látszik. A sátán azonban ezerarcú, ugyanúgy felveheti a jégkirálynő arcát, mint a vérfarkas pofáját. Akármelyiket használja, attól még megmarad szörnyetegnek. Sokan mondják, Mengelének az volt a legnagyobb büntetése, hogy a németországi szökése után a hátralévő, sajnos, hosszú életében rettegve kényszerült bujkálni. Rémálmok gyötörték, amelyek egy idő után szervi betegségekké alakultak. Szóval, földi értelemben, elnyerte büntetését, de amit ő és a hozzá hasonló mocskok tettek, nem értelmezhetőek. Ha van valami, ami elgondolkoztathatta ezt a Mengele nevű senkit, az az lehetett, amikor nem sokkal a halála előtt először találkozhatott évtizedek óta nem látott, felnőtté lett fiával. Aki megkérte őt, ha Istent ismer (nem ismer), beszéljen neki azokról a régi időkről.

A forma emberi, a tartalom ördögi

És akkor Mengele, az éppen emberformát felvevő szörnyeteg, ilyesmiket hadovált: „Nekünk, németeknek, a felsőbbrendű fajnak, cselekednünk kellett, mert eljött az idő. Új életerőt kellett oltanunk magunkba, hogy megvédjük a természetes közösséget és biztosítsuk az északi faj örök fennmaradását. Hitler százmillió germánt képzelt el, majd később már kétszázmilliót, egymilliárdot akart. Ő volt a mi Cézárunk, mi pedig a mérnökei, nekünk kellett ügyelnünk rá, hogy egyre növekvő számú, egészséges, és fajilag kielégítő családdal büszkélkedhessen a vezér, a mi Führerünk. Én csak védelmeztem az organikus biológiai közösséget. Tisztítottam a vért, megszabadítottam az idegen testektől. Kiiktattam a nem megfelelőt, ez volt az én feladatom, ezért üldöznek máig. Pedig mindezért kitüntetés járna nekem.” A beszélgetésnek ezen a pontján Mengele Rolf nevű fia a megterített asztalra hányt, és életében először megértette, hogy az apja egy sátán, és mindenki az, aki az általa elmondottakkal egyetért.


Emberek, legyetek éberek!

Mengele mindig talált menedéket Dél-Amerikában, főleg a kontinens valamelyik diktatórikus országában. Pszichológusok, pszichiáterek a mai napig kutatják, elemzik, hogyan alakult ki a fantom, miként mitizálják a nullát, pedig tudhatnák, hogy akárhány új kis fasiszta Mengele születik, az olyan, mintha a nullát megszoroznánk nullával, mert nullaszor nulla az nulla. Csak éppen ez a pálcával integető auschwitzi hóhér nem érdemel többet, mint hogy rendszeresen megmutassuk az új nemzedékeknek, ha meg akarják tudni, hogyan nézett ki a gonosz, ne fölfelé tekintsenek, hanem a lábuk elé, mert ilyen kis senkiket fognak találni. Ma még el lehet őket taposni. 


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ