RSS Feed

Harminchétezer forint

Regös István - 2019. 01. 19. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Harminchétezer forint

Ha egész hónapban csak kenyeret ennénk disznózsírral vagy talán még egy kis hagymával fűszerezve, egész jól meg lehetne élni belőle. Harminchétezer forint, úgy vélik sokan, nagy pénz, az egy forintnak harminchétezerszerese. Ilyen a matematika. De ha azt is megnézzük, hogy mennyibe kerül a gyógyszer, a gáz, a villany, ne adj’ Isten, egy telefon, hogy beszélni tudjanak szeretteikkel, akkor ez a harminchétezer forint, amit egy hónapra kap az az anya, vagy apa, aki ellátásra szoruló gyermekeit, férjét, feleségét, rokonait otthon ápolja, akkor fölsikítunk kétségbeesésünkben.

Ezek a számok a Központi Statisztikai Hivataltól erednek és újév első napjaiban nagy büszkén értesült a magyar nép, hogy ezt a harminckétezer-hatszáz forintot január elsejétől tizenöt százalékkal felemelik, tehát harminchétezer-négyszázkilencven forintra változik. Emellett mindenféle különleges juttatások is léteznek, az úgynevezett kiemelt juttatás idén hatvanhétezer-négyszáznyolcvankét forintra nő. Nagyon sok mindennek kell megfelelniük a kérelmezőknek, akik ezt a hatalmas összeget szeretnék elnyerni.

Élet ez így?

Ennyiből kell tehát megélnie egy olyan családnak, ahol mondjuk, az édesanya két beteg gyerekéről gondoskodik odahaza. Ebből szerzi be a gyógyszereket, biztosítja a gyógytornától kezdve az összes fontos szükséglet kielégítését, ami pontosan az életben tartáshoz elegendő. De élet ez így? Úgy vagyunk, hogy áldjuk a jó szerencsénket, ha nem sújt ilyennel az ég, ha csak külső szemlélők vagyunk. Amikor embertársaink nehéz sorsáról hallunk, akkor csak szomorkodunk és szörnyülködünk. Nem tudom, mi a megoldás. Azt látom, hogy elképesztő méretű szeretet árad a beteg gyerekek családjában. Nem gürcölnek, nem szenvednek reggeltől estig a napi huszonnégy órában dolgozó szülők, hogy ellássák gyerekeiket, hanem szívvel-lélekkel, mázsányi szeretettel biztosítják az életkedvet. 


Szeretetbánya

Sok ilyen gyereket kérdeztek meg, hogyan érzik magukat otthon? És mondjuk, nem egy intézetben, ahol pontosan a bástyát, a szülőt veszítik el. Mind azt válaszolta, hogy az ő szüleik úgy szeretik őket, ahogy vannak. Hát persze! A beteg nem tehet arról, hogy olyan életet kell élnie, ami még az átlagot is megterheli, nemhogy őket. És mégis, jobban ragaszkodnak a szülőkhöz, mint egy átlagos családban megszoktuk. Ez az otthonápolás szó is szörnyű, olyan betegszagú. Holott azon kívül, hogy tudjuk, az állapotuk több munkát, gondoskodást igényel, mint normál esetben, de nem szólhat az egész életük a betegségről. És ezt biztosítja a család. Az már kész csoda, ha együtt marad apa, anya és közösen tudják ellátni beteg gyerekeiket, de sajnos, a statisztika azt mutatja, hogy ez a feladat többnyire az anyára hárul, a családok nehezen bírják ki együtt ezeket a megpróbáltatásokat.


Szégyenpénz

Harminchétezer-négyszázkilencven forint. Nem merem kiszámolni, hogy ez mire elég! Csak azt tudom, hogy a szeretetet pénzben kifejezni lehetetlen, nem is érdemes. Viszont szeretetért egy kiló kenyeret sem adnak az üzletekben, nem beszélve a gyógyszerekről, a rájuk zúduló nehézségek finanszírozásáról. Az otthonápolást ne néhány hivatalnok próbálja beárazni. Egy egészséges társadalom akkor egészséges, ha gondoskodik a rászorulókról is. Akik ezeket a pénzügyi döntéseket meghozzák, mélyedjenek el a családok sorsában. Ismerjék meg a szükségleteiket, az ő véleményüket is kérjék ki és a legfontosabb feladatok közé sorolják. Ezek a kérdések Európában már a legtöbb országban megoldottak. Ha szembe akarunk nézni önmagunkkal és sminkelés vagy borotválkozás közben nem szégyelljük el magunkat, akkor baj van. Mert ami egy egészséges embernek természetes, az a betegek számára küzdelem. Tisztelt döntéshozók! Ez itt a kérdés és nem is kevés!


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ