RSS Feed

Bergman, a filmalkoholista

Csontos Tibor - 2018. 12. 18. 8:02:44 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Bergman, a filmalkoholista

Mindössze négyen ültünk a Puskin Mozi egyik termében, ahol a Bergman 100 című dokumentumfilmet vetítették. Jane Magnusson mozgóképes dolgozata őszinte, púdermentes, zseniális portréfilm egy félőrültnek tartott és rendre rosszul öltözködő zseniről, egy filmalkoholistáról, aki feltette Svédországot a filmművészet térképére. Dokuremek a remekműveket alkotó filmes ikonról. A Bergmanmánia rendhagyó magyarázata eddig nem látott archív werkfilmrészletekkel, családi fotográfiákkal, hízelgő és cseppet sem hízelgő véleményekkel. Mindez arról, hogy milyen is volt Ingmar Bergmannak lenni.

Az idén lett volna százéves Ingmar Bergman svéd filmrendező, akivel kapcsolatban csak az a biztos és őszinte, ami a filmjeiben van, hiszen valamennyi filmje róla szól. Ez nem csupán Jane Magnusson türannosz-portréjának egyik kulcsmondata, hanem valóságos tény is. Filmes és színházi stábjának tagjai rendre parancsoló zsarnokként is számon tartották, de hát nem ez egyetlen újdonság, amit megtudunk a Bergmanról, akiről az is kiderül, hogy Hitler híve volt, csupán 1946 után eszmélt rá arra, valójában kit is támogatott. Csupán a film végén jövünk rá, hogy Magnusson valójában "csak" az alkotóművész portréját filmfestette meg, a magánember Bergmanról legfeljebb annyit tudunk meg, hogy egyszerre volt szelíd és ingerlékeny és démonokkal küzdő. Egy másik kulcsmondat éppen erre utal: " Borzasztó életem volt, csak a munkának élek" - formázott meg a dokuban frappáns önjellemzést.

A Bergman 100 a kiváltságos 1957-es évvel indul, az ekkor még csak harminckilenc éves rendező sorsfordító esztendejére, amikor két játékfilmet, négy színházi előadást, egy tévéfilmet rendezett, a amikorra már hat gyermeke van három anyától. Az 1957-es év végleg kiugrasztja Bergmant, akinek az ekkor bemutatott alkotása, A hetedik pecsét lett az év sikerfilmje, s elnyerte a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének különdíját is. Melyben a Lovaggal sakkozó Halálnak bohócarca van, s amely a rendező halálfélelméről is szól. Bergman édesapja protestáns lelkész volt, s paplakba születni azt is jelenti, hogy ott lehetünk élet és halál kulisszái mögött. Hihetetlen, de ez volt a tizenhetedik filmje, s ez tette filmtörténetté. Majd jött az újabb remekmű, A nap vége, a Szűzforrás, a nagy filmtrilógia, a Tükör által homályosan, az Úrvacsora, A csend, még később a Persona, a Szenvedély, a Fanny és Alexander... Egy kivételes tehetség mesterművei, melyekben nem csupán utaztatja a lelket, hanem ábrázolja is. Mániákus filmkészítő volt: 1951 és 1964 között évenként forgatott. 

A hetvenes évekre már a svéd művészeti élet mindenható ura, akihez az amerikai televíziós műsorvezető, Dick Cavett Stockholmba költöztetett egy stúdiót, hogy interjút készíthessen vele. Bergman  megakadályozhatta, hogy megjelenjen a fiával, Dag Bergmannal róla készült beszélgetés, aki uralta a Svéd Királyi Drámaszínházat is. Ezért is volt számára nagy pofon, amikor kétmillió koronás adócsalással vádolták meg: a rendőrök egy színpadi próbáról vitték el. A doku csupán érinti a történteket, Bergman sértődött viselkedését kiemelve, a rendező ugyanis az adóhivatal zaklatásai miatt önkéntes emigrációba vonult, elhagyta Svédországot. S ami nem a filmből derül ki: a legrosszabbkor tette, mert akkoriban készített volna közös filmet Fellinivel...  Ekkor hangzott el egy fiatal közvéleménykutató kifakadása is a svéd rádióban, amely arról szólt, hogy " Jószerével mást se tudnak rólunk, svédekről a nagyvilágban, mint amennyit az ő idegbeteg hősei képviselnek!"

Negyvenhárman idézik meg Bergman alakját Jane Magnusson filmjében. Köztük Lars von Trier dán filmrendező, Katinka Faragho, aki tizenhét éves korától volt Bergman asszisztense. (A film végén Jane Magnusson nem csupán neki, hanem Szabó István filmrendezőnek is köszönetet mond a doku elkészítéséhez nyújtott segítségéért.) A színészek közül megszólal például Barbra Streisand, Elliott Gould, s a Bergman-színészként is számon tartott Liv Ullmann, akivel 1965-től öt évig élt együtt, s akitől a lánya, Linn született. Linn Ullmann ma a kortárs skandináv irodalom egyik legismertebb alkotója, aki édesapja birtokán, Farö szigetén időnként összeültek, s magnetofon társaságában beszélgettek. Ezekből és Linn emléktöredékeiből született meg A nyugtalanok című könyv, amely érzékeny visszaemlékezés Linn Ullmann szüleire, gyerekkorára, a családjára. Ebből az is kiderül, hogy Bergman az utolsó időkig filmezett volna, a lánya ezzel kapcsolatban  idézi Pablo Casalst, akit megkérdeztek, miért gyakorol még kilencven évesen is a csellóján? Mert fejlődnöm kell - érkezett a válasz. 

Ingmar Bergman nyolcvankilenc évesen, 2007. július 30-án halt meg. Azon a napon, amelyen Michelangelo Antonioni is. 

Fotó: port.hu
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ