RSS Feed

Egy bájos megemlékezés

Regös István - 2018. 11. 04. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Egy bájos megemlékezés

Nem vagyok történész, de azért, amikor én még iskolás voltam, érettségi tétel volt a Károlyi Mihály-féle őszirózsás forradalom. Igaz, akkoriban nem rajongtak érte a kurzus vezetői, merthogy mégiscsak gróf volt. Az ő forradalmuk nem az 1918-as, hanem az 1919-es, úgynevezett proletárforradalom. Így hát, a kedves Károlyi minden haditettét elferdítették.

El akarták felejteni, hogy mégiscsak ő volt annak a politikai korszaknak a meghatározó vezetője és személyisége, aki az első Magyar Köztársaságot kikiáltotta. Ő volt az a gróf, aki kihirdette a földosztást és nehogy félreértsék, hogy csak beszélt ezekről a dolgokról, ragaszkodott hozzá, hogy legelőször is a saját földjét osszák szét a nincstelenek között. Károlyi Mihály grófról azóta filmek, könyvek, visszaemlékezések tucatjai születtek. A történelem pedig, hála a valódi történészeknek, újra és újra megpróbálja Károlyi Mihályt, az első köztársaság első elnökét az őt megillető helyre tenni.


Barátom, a professzor

Van egy barátom, bár ez privát megjegyzés, aki a korszak és az azt követő évtizedek legkiválóbb ismerője, professzor doktor Székely Gábor, aki az egyik élharcosa annak, hogy a történészek a valóságról beszéljenek, jelesen, Károlyi Mihályt is a tettei alapján ítéljék meg és ne a mindenkori politikai igény szerint. Eddig minden évben megszervezte, hogy közösen emlékezzünk meg Károlyi grófról. Az idén száz éves évfordulót köszöntöttünk. Száz éve, 1918 októberében zajlott le ugyanis az őszirózsás forradalom. A mostani évforduló alkalmából a Károlyi Mihály utca és a Ferenczy utca sarkán várta Székely professzor azokat a civileket, akik még tudták, kit tisztelhetnek Károlyi Mihályban és az érdeklődőket is, akik szerettek volna minél többet megtudni arról, mi is történt száz éve. Annyi, sarkosított lózungokkal teli állami ünnepet láttam már, hogy ez a mostani megemlékezés szinte felüdített. A műsor közben kedvesen invitálták a színpadra szereplőket, Székely Gábor a színpadról irányította az eseményeket, bárki elmondhatott bármit, ami eszébe jutott. A színpad sarkán, a sátor mélyén, egy kis kuckóban ült valaki, ősz szakállal, kezében bottal: a nyolcvannyolc éves Hajdu Tibor, az egyik legkiemelkedőbb magyar történész, tudós. Mivel a járás már a nehezére esik, ülve mondta el, természetesen fejből, szikrázóan tiszta, érthető, túlzások nélküli, meseszerűen élvezetes megemlékezését.


Az ész a fontos, nem a haj

Ha nagyon nekiveselkedek, talán össze is tudtam volna számolni, hogy mintegy száz-százötvenen voltunk. Látszólag ez kevésnek tűnik, de annyi szellem volt a téren, hogy remélhetően megtermékenyíti a világot. Jó ötletnek tűnt, hogy a színpadot a csodálatos ELTE-palota és az abból „kinövő” templom közé állították fel. Csak gratulálni tudok Székely Gábornak, igen, a barátomnak, mert évről-évre arra vállalkozik, hogy saját erőből, mindenféle pártokat mellőzve, csak a tudománynak adjon ilyenkor teret. Remélhetőleg most már továbbra is megmarad a Károlyiról elnevezett utca. Csúnya dolog lenne átkeresztelni, bár, ki tudja, egyesek mit gondolhatnak történelmünk e kiemelkedő alakjáról. A nagyság ellenáll a rombolásnak. Ez a bájos ünnep nem tüntetés volt, nem számított lázításnak, nem fulladt hőbörgésbe, itt nem fújoltak, még csak nem is éljeneztek, itt egy szép ügyben hangoztak el sokak által megértett szavak.



Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ