RSS Feed

Találkoztam egy orvossal

Regös István - 2018. 10. 26. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Találkoztam egy orvossal

Igencsak hosszúra nyúló életem folyamán sok orvossal találkoztam már. Egészségügyi vándorlásaim közben jutottam arra, hogy vannak orvosok és doktorok. Doktor ugyanis akárki lehet, aki elvégez egy egyetemet és meg tudja írni és utána megvédeni doktori disszertációját, de orvos csak olyan ember lehet, aki elhivatottságot érez ehhez a pályához.

Ezért is adtam ennek az írásnak a fenti címet, mert sajnos, elég sok doktor is dolgozik az egészségügyben, akikről oly sok rosszat lehet olvasni, látni a magyar médiában. Tudom, olcsó dolog szidni egy orvost, ha félresikerül egy kezelés. Márpedig sajnos ez még akkor is előfordulhat, ha a legnagyobb gondossággal történik a beavatkozás. Egy szabó helyrehozhatja az elszabott ruhát, de ha egy orvos téved, annak akár halál is lehet a következménye. Az utóbbi időben, a csoda tudja, milyen okból, de úgy tűnik, elég sok olyan ügyet derített fel a média, melyekben orvosokat marasztaltak el az egészségügy amúgy is nehéz helyzetében.

Nem istenek, orvosok

Azok közé tartozom, miként fentebb bátorkodtam írni, aki élete folyamán igen sok orvossal – köztük számos kiválósággal – találkozott. Ismerek például szenzációs, korszakteremtő szívsebészeket, legendásan jó kardiológusokat, gyermekorvost és fogorvost, szóval, csak dicsérhetem a gyógyító szakma reprezentánsait. Ők azok, akiket a doktoroktól megkülönböztetve ORVOSNAK tekintek, így, csupa nagybetűvel leírva. Mostanában, amikor alig hagyja el dicsérő szó az orvosi szakmát, én mégis annak örülök, hogy ezekben a válságos időkben is felbukkan életemben egy-egy, példaképnek állítható orvos. Joggal kérdezhetik, miért nem nevezem meg őket? Bezzeg, ha valami rosszat tudnék róluk, biztosan kiírnám a nevüket! Azért nem sorolok fel az ismerőseim közül orvosokat névvel, mert nincs szükségük reklámra, és amit tesznek, az önmagáért beszél. Másrészt pedig, és ez már dicsekvés, olyan sokan vannak, akik dicsérő szót érdemelnek, hogy nem férnének el ebben a rövid írásban.


A stílus maga az ember

Így hát marad a névtelenség. A minap lehetőségem adódott szerkesztőként interjút készíteni egy klinikavezető egyetemi tanárral, egy igazi orvossal. Hiába képzeltem el magamban, hogy egy régi világbeli professzori szobában fogad majd, ehelyett egy parányi kis irodában találkoztunk. Mindenütt, az asztalon, a széken, a polcokon csupa szakirodalom, könyvben, újságban, fénymásolatban. Miközben kollégáim beállították a kamerát, előkészítették a mikrofonokat, megjegyezte: „Nem tudtam, hogy képfelvétel is lesz!” Majd mosolyogva két perc türelmet kért tőlünk, mondván, hogy a felvételhez orvosnak öltözik. Hófehérben visszaérkezve olyan alázattal állt rendelkezésünkre, amilyennel már régen találkoztam. Pillanatok alatt igazi tanár lett, aki mintha csak előadást tartott volna, úgy beszélt a vele szemben ülő riporterhez. És egyben a széles közönségnek is, hiszen minden mondata, ami az egészségtudatos gondolkodást segítette elő, majdnem olyan fontos volt, mint maga a gyógyítás. Meg is említette, hogy a betegségek megelőzése olcsóbb a kórházi beavatkozásoknál, a műtéteknél. 


Valamikor orvos akartam lenni

Elgondolkodtam, hogy azoknak az orvosoknak, akik tényleg orvosnak nevezhetik magukat, miért jobb a közérzetük, mint azoknak, akik szinte robotolásnak fogják fel ezt a valóban nagy megterhelést. Riportalanyunk, a tanszékvezető professzor azt mondta, és ebben benne volt minden, ami a szakmáról szól: „Az én metodikámban ismeretlen a rutinműtét, a rutineljárás fogalma. Szerintem ilyen nincs is! Nem lehetek fáradtabb a második, harmadik vagy negyedik műtét után, mert a következő páciensnek ez az első műtétje és számára ez a legfontosabb. Ha pedig neki ez a legfontosabb, akkor nekem is az. Azt hiszem, amelyik orvos nem így gondolkodik, annak nehezebb az élete.” Azután elköszöntünk egymástól és valahogy nagyon jól éreztem magam. Miközben a világ tele van ármánykodással, rosszindulattal, mi végre találkoztunk egy olyan emberrel, akiből éppen az emberszeretet árad, akit érdekel, ha fáj valamid, és nem intézi el azzal a félmondattal: „Majd jobban lesz!” Talán ezek a gondolatok azok, amelyek szebbé tették azt a napot. Miután a professzor kikísért az irodájából, láttam, hogy a klinika folyosóján talán száznál is többen várakoztak. Ő csak annyit mondott, valami nem egészen stimmel, mert vagy a betegek vannak sokan, vagy az orvosok kevesen. Szinte kamaszos pajkossággal a szemében jegyezte meg: „Innen addig senki nem megy haza, amíg mindenkit meg nem vizsgáltunk!” Na, az ilyen embereket kellene klónozni!


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ