RSS Feed

Tűnj már el!

Regös István - 2018. 10. 20. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Tűnj már el!

Nemzetközileg is jelentős és bizonyára ritka kijelentést teszek: Nagyon szeretek aludni, amit igazán csak csendben lehet. Olyankor jöhetnek a pihentető álmok. De most aztán már igazán dühös vagyok! Nagyon haragszom! Hosszú ideje ellopják tőlem és még sok százezer budapesti lakostól a csendet, a nyugodt álmot. Délutánonként ugyanis egymást követik a fejünk felett dübörgő, visító repülőgépek.

Olyan közel repülnek Budapest házai felett, hogy amikor tévét nézünk, zizegni kezd a kép, ha beszélgetünk, nem értjük egymás szavát, olykor kiabálni kell. Ilyenkor mégis azt mondjuk, és bizonyára a légitársaságok vezetői is azt gondolják, végül is még nappal van és a gépeknek is repülniük kell valamikor.

Szakaszos alvás

Én azonban már nagyon dühös vagyok! Egyszer bizonyára elveszítem a fejem és akkor nagyon csúnyákat fogok mondani. Hiszen jön az este és a napi munkától fáradtan, tizenegy körül bevetem magam az ágyba, majd néhány oldal olvasása után aludni szeretnék. Amint azonban távolodni kezd tőlem a való világ és szép csendben belesüllyedek az álmokba, felriadok, mert a házunk felett elzúg az éjszakai repülők egyike, aztán a másik, a harmadik és így tovább. Egyre nehezebb visszaaludnom, de ha végre sikerül, és úgy érzem, csak néhány perc telt a mélyalvásból, egy repülőgép dübörgése belerondít a legszebb álmomba, amikor éppen meg akarom simogatni a feleségemet. Riadtan felugrok az ágyból, látom, a feleségem már ülve hallgatja a borzalmas légizajt, mindketten fel vagyunk háborodva és szidjuk azokat a repülésirányítókat, akik még hajnali háromkor is felettünk reptetik a gépeket.


Nem a repülő nagy, csak közel van

Aztán csak elnyom bennünket a hajnali álom, még néhány órát próbálunk aludni, de hatkor a fejünk felett ismét átrepül valamelyik ordító gépmadár, hogy eljusson valahová a világba. Mi már fegyelmezetten tudjuk, ébresztő fel! Ennyi volt! Én pedig, aki kijelentettem, hogy imádok aludni, főleg csendben, már nagyon dühös vagyok! Villámokat küldök Ferihegy felé, viharokat zúdítok a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre, és ezt minden éjjel megismétlem. Reggelre megszüntetem a dörgést és a zuhogást, sütni fogok, mint a nap és mosolyogva integetek majd az első nappali repülőgépeknek, főleg azoknak, amelyek meredeken szállnak fel a ferihegyi betonról és mire lakott terület fölé érnek. Például Kőbánya vagy Zugló fölé, ahol már olyan magasan vannak, hogy csak, na! Mindig csodálkoztam külföldön, például Frankfurtban, Párizsban vagy Londonban, hogy ott olyan kicsik a repülőgépek, míg Budapest felett óriásinak látszanak. Azután az éles eszemmel rájöttem, nem a gépek méretei különbözőek, hanem a távolságok. Mert amíg Frankfurtban már több ezer méter magasan repül az egyre kisebbnek látszó gép, addig Budapest felett igen alacsonyan, hatalmas hang kíséretében repülnek keresztül.


Repülési tilalmat!

Szóval, most már nagyon dühös vagyok és féljenek a repülésirányítók, mert a haragom már végtelen! És állandóan álmos vagyok. Kiderült, nem csak én haragszom, hanem a budapestiek százezrei is. Nem az én dolgom logisztikailag megoldani ezt a logisztikailag megoldhatatlan konfliktushelyzetet. Azért azt a nem is olyan nehéz kérdést, hogy éjszaka tilos legyen a repülés, szerintem és szerintük törvénnyel lehetne megtiltani. A város a miénk, ahogyan a fölötte lévő légtér is! Már nagyon dühösek vagyunk, már több százezer emberrel együtt üzenem, és az éterbe kiáltom, hogy békében akarunk élni, csendes környezetben, zavaró zajok nélkül és nyugodtan kialudni magunkat végre, mert az álmos ember nagyon dühös tud lenni!


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ