RSS Feed

Miért nem szomorú a fűz?

Dalia László - 2018. 10. 16. 8:00:50 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Miért nem szomorú a fűz?

Van egy fűzfa a kertünkben. Nincs jó helye, a víz errefelé nagyon mélyen van, a szomszéd 80 méterre fúratott le a kútépítőkkel, de még ott sem találták. Erdő mellett, ötven méterrel tengerszint fölött ez nem egy mocsaras vidék. Hajdan nem is adtak ki építési engedélyt, mert a víz messziről, Bicskéről jön és olyan kemény, hogy mindenkinek saját vízlágyító berendezése van, amely havonta elfogyaszt 25 kiló ipari sót.

Nem is emlékszem, hogy került a fűz a kertünkbe, mert itt csak bokrok voltak meg erdei gaz, amikor építkeztünk. Szegény rosszul választott, ha egy magból kelt ki, bár úgy alakult, hogy éppen a kerti csap mellett talált helyet, vagy mi tettük oda öntudatlanul a csapot. Ugyan ki tudná ezt ma már megmondani, a kerteknek nincs történetük vagy ha van is, krónikásra már nem tellett. Azám, de nem gyakran nyitjuk meg a csapot és akkor sem folyatjuk vég nélkül a vizet. Autodidakta környezetvédőként, spórolunk vízzel, árammal, fával. A mi fűzfánk nem is terebélyesedett meg, az elszáradt ágak maguktól hullanak le, s csak a tetején nőnek és maradnak meg. Ám nem adja meg magát, 20 éve áll egymagában, s bár egy-két gyümölcsfa azóta kiszáradt, de a cseresznye sokkal magasabb és testesebb és a kert egyik sarkában ugyancsak magától kisarjadt nyárfa is az eget hasítja.

A szomszéd faluban, a barátomnak is van egy fűzfája, még ő ültette el a vesszőt húsz éve, s ma egy hatalmas fa fogja el a napot a fél kertje elől. Igaz, az ő háza az út alatt van, a patak partján, amely két falu esővizét szállítja és a fűznek sosem kell várnia a vízre, ott folyik a gyökereinél. Már túlnőtte magát, a szomszédnak is bőven ad munkát ősszel amikor az apró, hosszúkás levelek lehullanak. mindenképpen szebb és életképesebb, mint a miénk, de nem biztos hogy túléli majd. Egyszer még az én öreg barátom is elhagyja a földet és a fia, vagy aki majd tőle megveszi a kis, kék házat, úgy ítéli meg, hogy a fűz túlságosan eluralja a telket és hív egy favágót, aki néhány ezerért meg a faanyagért kivágja. A barátomnak sose támadna efféle gondolata, hiszen ő ültette, ő adott neki földet, meg vizet. Nem veheti vissza, hogyan is játszhatna istent egy budajenői nyugdíjas, aki a környékbeli cicákat eteti és már pálinkát is be kell osztania, mert két éve majdnem elvitte egy agyvérzés. Pedig gyümölcsből főzeti, ő szedi össze az almát, a körtét és a fia is szokott három vödör szilvát hozni. Annál jobb cefrét kevés hordó látott.

A két fűz mit sem tud egymásról, egy falu választja el őket, bár már ez sem igaz, hiszen itt a falvak előbb-utóbb egybekelnek, s a mieink is összeérnek. Pedig volna miről beszélniük, s biztos nem keseregnének. A mi fánk víz híján elhagyja, lerúgja magáról az alsó ágait és felfelé tör. A barátom által ültetett fa sok vizet kap, ágai lehajolnak a patakba, majdnem beleérnek a vízbe, de ő sem szomorú, bár ez a mozdulat mintha azt sugallná, mert hát tánc ez, az élet balettje. Ahogy mi sem hagyjuk magunkat a barátommal, bár többnyire ugyanazokat a történeteket meséljük el, de egy kicsit mindig máshogy hangzanak a csillagok alatt, amikor néha áthúz felettünk egy-egy gép. A kupica pálinka, meg a hosszúlépések csak kísérők, akár a füstölő vagy az egyházi ének a templomban. A mi régi meséink is érdekesebbek, mint egy alvó falu hírei. Már megint meghalt valaki, nem megy többet traktorral a kocsmába és az erdélyi viccek is elfogytak, pedig olyan jól mondta, mintha onnan hozta volna őket, Ditróról, holott már a szülei eljöttek onnan, a nagy háború idején.

Fotó: Almássy Aurél
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ