RSS Feed

Hitler Hollywoodja

Csontos Tibor - 2018. 10. 15. 8:53:55 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Hitler Hollywoodja

Számunkra valamennyi művészet közül legfontosabb a film! - jelentette ki Vlagyimir Iljics Lenin, de szó szerint ugyanezt vallotta a nácik propagandaminisztere, Joseph Goebbels is, a náci filmpolitika kulcsfigurája, a német film védnöke, a totalitárius állam legmagasabb rangú píárosa. Számára személyes ügy volt a film, ő ellenőrzött minden forgatókönyvet, szereposztást. Mégis hiába hívta meg Goebbels Ingrid Bergmant egy teára,és hiába kínált német állampolgárságot a svéd Zarah Leandernek. A náci píáros dívákat akart. Nem kapott.

Remek dokumentumfilmmel is előrukkolt a minapi Szemrevaló/Sehenswert Filmfesztivál, mellyel Rüdiger Suchsland rendező Hitler Hollywoodjába vitte el a nézőt két órás filmes időutazásra. A doku az 1933 és 1945 közötti német filmipart mutatja be, amikor több mint ezer filmet gyártottak. Ebből ötszáz volt vígjáték és musical, háromszáz melodráma, a maradékban kaland- és bűnügyi film lelhető fel. A horror és a fantasy hiányzott a kínálatból, miként Suchsland látványos körképében megjegyzik, nem azért, mert a közönség nem akarta, hanem mert a Harmadik Birodalom maga volt a horror és a fantasy. A nácik mozijának messziről el kellett kerülnie a valóságot, mert mint tudjuk, totalitárius államban a propaganda is totális. A nácik mozijának sikerült tökéletesen elterelnie az emberek figyelmét. 

Hitler Hollywoodja álomgyárabb volt a hollywoodi álomgyárnál. Szándékoltan teátrális volt, látványos, monumentális, érzelmektől csorduló, a nemzetiszocialista mozi a szemnek készült és a szívnek. Hitler Hollywoodja európai, pontosabban német Hollywood akart lenni, melynek filmjei azonban eleinte nem az életet ünnepelték. A dokumentumfilm sorra veszi a náci filmek egy részét, melyekre például jellemző volt a halálkultusz, de hát egy fasiszta filozófus is " a halál felé irányuló létről" írt. "Az életünk nem a miénk többé " - mondta az egyik náci játékfilm főhőse. Ezekben a németek háborúi heroikus önfeláldozásként jelennek meg, a feltétel nélküli áldozatkészségként, e filmekből mintha a mitikus halálvágy áradna. A náci moziban a halál boldog halál. Milyen nép az, amelyiknek költőre volt szüksége ahhoz, hogy öljön és haljon? - kérdezik a dokumentumfilmben.

Hátborzongató kíméletlenséggel kapunk illusztrációkat ahhoz, mit is jelentett Goebbels filmes propagandája, ahogyan erőszakkal a rezsimre erőltette saját stílusát. "A propaganda művészet. A propagandának egyetlen célja van és ezt a célt úgy hívják, a tömeg meghódítása. Meggyőzni az embereket egy eszményről, hogy végül teljesen átadják magukat neki és ne tudjanak tőle megszabadulni."Írta Joseph Goebbels, akinek mozija a korszak tökéletes szeizmográfja volt a korszaknak. Amelyben - teszi egyértelművé ez a német doku - az esztétika politizálódását a politika esztétizálódása követte. Láthatunk jeleneteket Léni Liefenstahlnak a nürnbergi pártnapokról forgatott filmjéből is, melynek elkészítésére személyes Hitler bízta meg. És melyből kiderül, hogy soha egyetlen hatalom nem ünnepelte magát ekkora pompával. Ünnepi látványosság, fényesség, rituálé, a tömeg ornamentikája, arcok eksztázisban, vallási szertartás idéző nemzetiszocialista színjáték, melynek során a Führer, aki úgy jelenik meg mint egy popsztár és igéző hangon szól a tömeghez. 

Hitler Hollywoodja nem a rendezők filmipara volt, szerzői filmet csak Goebbels készíthetett. Hitler Hollywoodja a sztárok világa volt, akik igazi sztárgázsikat kaptak, sőt Hitler személyes parancsára negyven százalékot leírhattak a jövedelmükből reklám címén. Miután Marlene Dietrich is elhagyta ezt a totalitárius világot és Greta Garbonak sem kellett a náci Hollywood, Goebbels új Garbót keresett, s ott volt neki Zarah Leander ( a képen), akit Garbo újabb európai kiadásának szánt és akiről még a naplójában is megemlékezik. És ott volt Ingrid Bergman, aki huszonhárom évesen, 1938-ban forgatott Berlinben A négy gazella című filmben. Suchsland szerint később már titkolta volna ezt a szerepvállalását, de ami bizonyos, négy évvel később antifasiszta nőt játszott Kertész Mihály Casablancájában. Szóba kerül persze Rökk Marika is, akiről megtudjuk: a Harmadik Birodalomban mindenki piruettezett, de senki nem pördül meg annyiszor, mint a búgócsiga szerű Marika Rökk, bele is szédült a publikum rendesen. Az elnyűhetetlen Rökk a náci filmipar tipikus műfaja, a revü apropóján kerül szóba. Pontosabban a náci musicalutánzatok miatt, amelyeket a filmben így jellemeznek: " Valóságidegen emberek szórakoztató játszadozása, ópium egy félrevezetett nép számára". 

Az eddigi legjobb összefoglaló született ezzel a filmmel a Harmadik Birodalom álomgyáráról. E dokuban nem esett, nem eshetett szó Hitler és Hollywood, a náci Berlin és Hollywood kapcsolatáról. Arról, hogyan igyekeztek a nácik befolyásolni, milyen filmeket készítsenek az amerikai stúdiók. Miként arról sem, milyen paktum született az amerikai Hollywood és Hitler között. Ezt már egy másik, nem kevésbé érdekes történet. 



Fotó: imsvintagephotos.com
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ