Nekigyürkőzött hát a legény, ellenérzését legyőzte az ifjúság és hát, ahogy illik, jól „megszeretkezte” a csúf öregasszonyt. Most már ketten várták a csodát, de az elmaradt. A fiú lihegett, a púpos öregasszony pedig azt mondta: „Ne add fel ilyen könnyen, próbáljuk meg másodszor is!” És ez így ment egész álló délután, és amikor negyedszerre sem sikerült széppé varázsolni a boszorkányt, az mosolyra húzta el a száját és gunyorosan megkérdezte a pásztor legkisebb fiát: „Hány éves vagy te, fiam?” „Huszonhárom” - mondta legény. Mire a púpos, botos öregasszony kacagva szólt hozzá: „Huszonhárom éves vagy és még mindig hiszel a mesékben?”
Waltteri nem ismerte ezt a történetet
Erre gondoltam az elmúlt vasárnap, amikor a Forma-1 közvetítését néztem Szocsiból. Ugyanis ott történt meg az a mese, hogy a majdnem biztos győzelem felé autózó ifjú pilóta, nevezetesen Waltteri Bottas, már majdnem örülni kezdett, amikor a fülébe szólt a csapatfőnök: Hohó, nem oda Szocsi! A csapat győzelme fontosabb, mint a te győzelmed, ezért a mögötted erőlködő, de téged utol nem érő Lewis Hamiltont szíveskedjél magad elé engedni! Mindez persze nem így hangzott el, de a csapatfőnök sejtetni engedte, az engedelmességednek meglesz a gyümölcse. A Forma-1 történetében nem először fordul elő, hogy a mezőnyt vezető, győzelemre esélyes, többnyire fiatal pilótát megfosztják az áhított győzelmétől. Van, aki azt mondja, ilyen az élet, én meg azt mondom erre, lehet, hogy ilyen az élet, de a sport nem lehet ilyen! Így hát, ezen a vasárnapon Waltteri Bottas úgy járt, mint a mesebeli pásztor legkisebb fia, elmaradt a sikere. Bottas a verseny végén úgy állt az eredményhirdetésnél a dobogón, mint egy vesztes hadsereg katonája. Rettenetesen sajnáltam, de nem csak őt, hanem a jogtalan előnyhöz juttatott győztest, Hamiltont is. Aki egyetlen percig sem örülhetett a győzelmének, hiszen csak a szabályok tették lehetővé, hogy fittyet hányjanak a sportszerűségnek.
Őrizd a tisztaságot!
A sport ugyanis kimondja: mindenkor, minden versenyen, győzzön a jobbik! A versenybe belenyúlni, tisztátalan, nem sport, legfeljebb, mit ne mondjak, üzlet. Nem szeretnék a pásztor legkisebb fiaként viselkedni, én már tényleg nem hiszek a tündérmesékben, tőlem jöhet a púpos, botos öregasszony egy kis „megszeretkezésért”, de ne reménykedjen! Így hát tudom, hogy tényleg egyre távolabb kerül a sportverseny a tisztaságtól, a Győzzön a jobbik! eszményétől, mert már minden felett az üzlet győzedelmeskedik. Amikor a jobb bokszoló nem ütheti ki, kizárólag üzleti okokból a gyengébbiket, amikor az üzlet miatt mellé rúgják a tizenegyest, amikor a biztos kezű teniszező rendre a hálóba üti a labdát, akkor tudhatjuk, az üzlet az üzlet. Pedig már ez az utolsó mentsváram, mert az hittem (amikor még hittem a tündérmesékben), ha más nem, legalább a sport megőrzi tisztaságát. Így viszont elveszti azt a jogát, hogy szépséget, erőt, kitartást sugalljon az ifjúságnak.
A jogtalan előny érvénytelen
Ezen a vasárnapon én is szomorú voltam, mert a maradék, sportba vetett bizalmamat is meginogtatta, mert szerettem volna szemébe nézni azoknak a sportvezetőknek, akik az élen haladót hátraparancsolták és így megváltoztatták a verseny állását, elvették egy fiatalembertől a győzelmet. Szívesen láttam volna, hogy egy olyan kvalitású világklasszis, mint amilyen Hamilton, nem fogadja el ezt az előnyt és beleszól a rádióba: Köszönöm a lehetőséget, de nem élek vele, inkább engedjétek Bottast, hadd szárnyaljon! Még azt is szívesen láttam volna, hogy az eredményhirdetéskor Hamilton a dobogó legfelső fokára emeli Waltteri Bottast, ő pedig az egész világ szeme láttára visszalép a második helyre. Jaj, istenem, már megint hol tartok? Beleestem a pásztor legkisebb fiának csapdájába és már álmomban is felkiáltok: „Jézusom, jön a púpos, botos öregasszony, hogy hercegnőt csináljak belőle!”
Fotó: Varga Gábor