RSS Feed

A Jóisten és a karikaturista

Csontos Tibor - 2018. 09. 24. 8:00:01 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A Jóisten és a karikaturista

Charles de Gaulle, a hatvanas évek francia államfője arra buzdította a karikaturistákat, hogy minél nagyobb orral ábrázolják és minél gyakrabban szerepeltessék. Tudta, mindez növeli a népszerűségét. A Kádár-korszak politikusai nem udvarolták körbe a Ludas Matyi című szatirikus hetilap és a Népszabadság karikaturistáit, akik persze olykor merészelték őket lerajzolni. Képzeljük el a ma politikusait, amint körüludvarolják a mai karikaturistákat!

Móricz Zsigmondnak van egy novellája arról, hogy lerajzolták egyszer valamelyik kávéházban. Mindenki jókat derült rajta, persze, az írónak is jó képet kellett vágnia mindehhez a szó legszorosabb értelmében, hiszen mégiscsak róla készült a karikatúra. Amint a Politikatörténeti Intézetben megrendezett minapi A Népszabadság, a Ludas Matyi és a Szilveszteri Népszabi politikai karikatúrái című kiállításon kiderült, a korszak politikusainak is jó képet kellett vágniuk a róluk készült szatirikus rajzokhoz. Nincs ez másként ma sem, a politikai elit nem szíveli, ha karikírozzák őket. Értik ugyan a tréfát, de nem szeretik. Ma már nincs a kabarénak színháza sem, eltűnt a szatirikus hetilap, a Ludas Matyi, és a Borsszem Jankó is a régmúlté, már csupán borsszemek vannak és jankók. 

A jó és a helyén kezelt karikatúra a történelem margójára rajzolt illusztráció, sajátos történelmi csevegés. A hatvanas-hetvenes években a munkamorál, a város-falu ellentét, a telefonhiány, a gazdasági ellentmondások, a hétköznapi bosszúságok, a sorban állás, a kereskedelem hiánycikkei, a társadalom életének sok területe, jelensége kínálta fel magát a politikai karikaturisták rajzolóinak. A politikai karikatúra ugyanis nem azonos a politikai vezető személyiségekről készült gúnyrajzzal. A friss eseményekre érzékeny karikaturistáknak megvolt a képessége ahhoz, hogy fontos kérdésekhez szóljanak hozzá.  Feszültséget oldottak, kedélyessé tették a világot. A fénykorában 7-800 ezer (!) példányban megjelent Népszabadság , a Ludas Matyi (600 ezer példány) karikaturistái jellemzően művészek voltak, nem propagandisták, bármennyire is ez utóbbit sulykolták e kiállítás szövegtablói. Fontos történeti dokumentumokkal szolgáltak, a társadalom politikai röntgenképével. Megfeleltek annak az elvárásnak, amelyet Kaján Tibor így fogalmazott meg: A jó karikatúrák a történelem jegyzőkönyvei, őrzik egy korszak humorát, jellegzetes figuráit, eseményeit. Számukra ugyanaz volt a kérdés, mint a Jóistennél: tudnak-e világot teremteni? A magyar karikaturisták mindig is tudtak világot teremteni. 

A magyar karikaturistákat jegyezték külföldön, rendre elhozták a fődíjakat a nagy nemzetközi seregszemléről, így a montreali karikatúrakiállításról és versenyről is. A magyar karikaturisták mindig belevittek némi anekdotázást is a rajzaikba, amit szinte "zabáltak" külföldön. A karikatúrával az volt a gond a Kádár-korszakban (is), hogy a műfaj másodlagosnak számított a napilapokban, sokáig majdhogynem a helykitöltő szerepét töltötte be. Ez derült ki a
a Kádár-kori politikai humor szerepét felidézni hivatott kiállításon is, ahol  a Szilveszteri Népszabi politikai karikatúrái is feltűntek. Ez a lap nem került a standokra, a Népszabadság munkatársai készítették a maguk szórakoztatására a Világ proletárjai egyesüljetek! helyett ilyen mottókkal: Villák proletárjai fel ne süljetek! Adóalanyok egyesüljetek! Ne döntsd a tőkét, siránkozz! Vörös Csepelek, vezessétek a harcokat!  És ilyen cikkcímekkel: A proletáriátus megtalálta láncait. Most nem kozmetikázunk. Mulasztott? Hibázott? Vétkezett? Annyi baj legyen, kenje a sajtóra! (Egyébként az Esti Hírlap újságíróinak ott volt a szilveszteri Resti Hírlap, a Magyar Hírlap munkatársai pedig a Fanyar Hírlapban tobzódtak.) A kiállítás főszereplője persze mégiscsak a rajzos napi újságírásnak is tartott karikatúra volt, amely már az akkori valóságot is bohócruhába öltöztette, ha úgy tetszik, nevetésre váltotta a szocialista világ gondjait. Mert bőven akadt téma és ebben a korszak karikaturistái is biztosak voltak, csak abban nem lehettek biztosak, hogy e témákat szabad-e ábrázolniuk. Azért több-kevésbé szabad volt. 


Olykor pedig a vezércikkek rajzos sűrítményét jelentették. Az egyik karikatúrán gólya viszi a gyesről szóló határozatot a fiatal pár ágyába, a másikon Kádár János figyelmeztet, hogy vezessünk az útviszonyoknak megfelelően, s midőn visszatérhetett a vallási motívumkincs, az Édenkertből kilépő emberpár Ádáma figyelmezteti Évát, ne sajnálja az otthagyott almát, van elég a háztájiban, amely nagyobb kísértést jelent számukra, mint a kígyó.  Az 1971-es budapesti Vadászati Kiállítás előkészületeire időzített karikatúrán vaddisznók ülnek a fodrász szalon burái alatt, a szarva agancsát egy vadász fényesíti, a manikűrös egy nyúl mancsain dolgozik.  A személyi kultusz idején a politikai vezetők szentképszerű, pozitív ábrázolása volt csak lehetséges, Kádárnál már megengedték maguknak a csipkelődő, karikaturisztikus csipkelődést. Az egyik karikatúrán szocialista brigádvezetőket tüntetnek ki, a kitüntetésre várók sorában ott áll Kádár is, akit Odüsszeuszként is megrajzoltak, amint a párt hajóját a szirének, azaz a jobb- és baloldali elhajlók között vezeti. A népfrontpolitikát pedig a Népi együttes című karikatúra volt hivatott népszerűsíteni: a rajzon egymásba fonódva lejt népi táncot Kádár János, Farkas Bertalan, Lékai László bíboros, a szakállas rockzenész, a matyómintás menyecske, a munkásember. 

A politikai karikatúra persze nem ott kezdődik, és nem ott fejeződik be, hogy lerajzolhatnak-e magas rangú funkcionáriusokat. Miközben, akit lerajzolva látnak, még ha nem is túlságosan előnyös rajzon – a karikatúra az olasz caricare, azaz túlozni igéből származik -, rokonszenvet kelthet, mint mindenki, aki bírja a kritikát. A politikai elit jó része mégsem szerette a róluk készült karikatúrákat, miként a hetvenes években a karikatúrista Sajdik Ferenc megjegyezte: „Tigrist már le merek rajzolni, minisztert még nem.”  Némely ünnepi karikatúra-összeállításban persze miniszterek is szerepeltek, sőt a Ludas Matyi odáig merészkedett, hogy egy augusztusi jelentős áremelkedés – korabeli szóhasználattal: árrendezés – után az augusztus huszadikai ünnepi címlapján egy kirakat rajzát közölte, benne az ünnepet köszöntő felirattal: Éljen Augusztus 26.50!



Fotó: -a-
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ