RSS Feed

Miért nincs bakancslistám?

Dalia László - 2018. 09. 21. 8:00:37 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Miért nincs bakancslistám?

A Biblia a bölcsességek könyve egy hívő számára, nekünk ateistáknak nincs bibliánk, vagy inkább több is van. Persze, így bonyolultabb a világ, nem elég minden este ugyanazt a könyvet leemelni, s rongyosra olvasni, a történeteket újra és újra felidézni, más tanulságokat levonva. Én minden este keresek, kutatok a könyvtáramban és aztán mintha aranyat lelnék, leemelem Hemingwayt, Bulgakovot vagy épp Exuperyt.

Nem írtam bakancslistát sem, hiszen ahogy nem lehet egy könyvbe foglalni a legnagyobb bölcsességeket, úgy tíz lista is kevés lenne felsorolni, mit szeretnék még látni életemben. Különben is, ahogy kihúznék egyet, úgy támadna tíz újabb, minek hát bosszantani magunkat, hogy mennyi kincset hagyunk itt, s hét élet is kevés volna jól laknunk.

Spanyolországba utaztam, hónapokig terveztem, s írtam át az útitervet, foglaltam és mondtam le szállodát, apartmant és bőszen olvastam minden elérhető irodalmat Salamancáról, Cordobáról, Sevilláról, Toledóról, Cadizról. Sokszor jártam Hispániában, s most egy körútra is elszántam magam, bár drága mulatság az efféle repülővel, autóval, szállodákkal, viszont végre az eddig kihagyott vidékeket is bejárom. S miután szeptemberben Salamancában vásár idején bikaviadalt is rendeznek, ennek is eljött az ideje. Foglaltam jegyet az 5. sorba, vagyis egy tendidot a félárnyékos (sol y sombra) oldalon és újra elolvastam "Az ember, aki nem adta meg magát" című Hemingway novellát, amelyben Manuel Garcia, a torero a kórházból egyből az arénába megy, hogy még egy utolsó viadalon újra és újra felállva, leszúrja a bikát. Hemingway már akkoriban megírta, hogy sokan betiltanák a bikaviadalt, a spanyolok viszont látni akarják. Az európaiak a játékot szeretik, ahol nem kell meghalni, megússzák egy vereséggel,  a bikaviadal viszont a halálról szól. És itt nemcsak a bika hal meg a a végén, de felöklelik a lovakat is. 

Nem értem be a Manuellel, el akartam olvasni ismét, negyven év múltán a Halál délutánt is, amelyben Hemingway mindent leírt e véres viadalról, s a boríváshoz hasonlítja, amit édes borral kezd az ember, aztán egyre többet fogyaszt, később nemesebb nedűvel folytatja, míg egyszer csak már nem bírja a veséje vagy a mája, s az orvos eltiltja, pedig akkor már nem is issza, csak kóstolgatja.

Eljő az az idő is, amikor a könyvek, lemezek, képek között egyre több emléked nem leled, s antikváriumokat túrsz fel, hogy pótold, amiről azt hitted megvan, mert már olvastad, hallgattad, láttad, de sosem vetted meg, pedig egész életedben gyűjtöttél, hogy majd jó lesz a fiadnak vagy lányodnak. Ám őket nem érdekli, te meg mániákusan próbálsz mégis szert tenni rá, hogy egy hűvös délután beleolvass vagy élvezd a muzsikát, s elképzeld, hogy Cohen egy narancsos teát szürcsölget a folyó parton és Suzanne-t elvigye oda, ahol még soha sem járt. Ja, egy illúzió az élet, de milyen édes tud lenni, mint a Szerelem kolera idén.

Fotó: Almássy Aurél
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ