RSS Feed

Gombócháború

Regös István - 2018. 08. 03. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Gombócháború

Bár szeretném, ha ennél nagyobb problémám a hátralévő életemben nem lenne, azért talán kedves olvasóimmal együtt találunk majd az itt következő történetben sok minden egyébre is vonatkozó gondolatot. Nem akarok rejtélyeskedni, ezért inkább egyszerűen felvázolom az ügyet, és majd együtt elkezdhetjük levonni a következtetéseket. Történt ugyanis egy kánikulai Balaton-parti estén, hogy a feleségemmel eszünkbe jutott, jól esne egy fagylalt, mert az nemcsak a gyomrot hűsíti, hanem az egész szervezetet is. Úgy látszik, ez nemcsak mi gondoltunk erre, sok embernek támadt ugyanez az ötlete.

Vannak még jó emberek

Nem volt könnyű ugyanis a kiválasztott cukrászdában, fagyizóban szabad asztalt találni. Mint egy vadászkutya loholtam körbe, mígnem kiszúrtam egy éppen szedelőzködő párt és lecsaptam az üresedő asztalukra. Aranyos emberek voltak, nem olyanok, akik ilyenkor, amikor látják, hogy valaki asztalt keres, nem sietnek távozni - először még szöszmötölnek kicsit, hiszen ők abban a pillanatban még az asztal tulajdonosai -, hanem mosolyogva adták át a helyüket. Azért maradjunk itt még egy pillanatra, hogy erősítsük a példát! Gondolom, mindenkivel előfordult már, hogy reménytelenül keresett parkolóhelyet valahol és amikor látta, hogy távozni készül egy kocsi, gondosan elkezdett helyezkedni, hogy elfoglalhassa a helyét. Tudjuk, nem kis manőver az ilyesmi. Ha ugyanis ügyetlenek vagyunk, az orrunk előtt hipp-hopp befészkeli magát egy másik autó. Olykor még tettlegességig is fajulhatnak az ilyen esetek. Ezért értékeltük nagyra az említett és az asztalt nekünk sietve átengedő pár viselkedését.

 Képtalálat a következÅ‘re: „fagylalt”


Gombóc kontra kehely 

Ilyen jó hangulatban ültünk le és kezdtük böngészni a cukrászda választékát tartalmazó lapot. Mennyei fagylaltcsodákat kínáltak a Mámor kehelytől a Balaton toronyig. Igen ám, de én, a megveszekedett válogatós, azt gondoltam, hogy ezúttal nem szeretnék tejszínhabbal, gyümölcsökkel, kekszekkel is megrakott fagylaltkelyhet enni, egyszerűen csupán három gombóc fagylaltot kívántam. A feleségem azonnal lecsapott a Mámor kehelyre. A felszolgáló fiú, akinek annyi köze volt a pincérséghez, mint nekem az agysebészethez, határozottan, de udvariasan tájékoztatott, hogy a kérésem teljesíthetetlen. Megkérdeztem tőle, hogy valami csodálatos dolgot kértem? Valami olyasmit, amit még soha nem hallott, hiszen mindössze azt szerettem volna, hogy kapjak egy gombóc csokoládét, egy gombóc pisztáciát és egy gombóc erdei gyümölcs fagylaltot? A fiatalember most már határozottabban mondta, kizárólag kelyhet árulnak, ezért gombóc nem szolgálható fel az asztaloknál. A miértet ne kérdezzem, mondta, mert ő mezőgazdasági főiskolás és nem pincér. S ha még ragaszkodom a gombócokhoz, álljam végig a cukrászdában a „három kilométeres sort”. Ott felszolgálás nélkül megkaphatom.

 

Képtalálat a következÅ‘re: „fagylaltkehely”

 

Még jó, hogy ott volt a feleségem

A feleségem itt már megállapította, hogy lassan-lassan de kúszik felfelé a vérnyomásom. Nagyon kért, ne akarjam bebizonyítani, hogy képes vagyok szerezni három gombóc fagylaltot, inkább felugrott az asztaltól és beállt a sorba. A pincér főiskolás fiú egy darabig még nézegetett, micsoda ember lehetek, aki képes kitartani a három gombócnál! Nem telt bele öt perc, a feleségem megjelent a három gombóc fagylaltommal. Az általa megrendelt Mámor kehely viszont csak nem akart elkészülni, így aztán megvártam, amíg szépen, csendben elolvadt az én fagylaltom. Azt mondtam magamban, ha már kemény csatában nyertünk, legfeljebb megiszom a fagylaltot. Közben azonban megérkezett a Mámor kehely, én is megkóstoltam, ő pedig beleivott az én fagylaltomba. Mindenki elégedett volt. Azon  gondolkoztam, vajon miért tartunk itt? A világ bármelyik fagylaltozójában a vendég azt kap, amit kér. Nincsenek rendszabályok, előírások, „csupán” a vendég óhaját igyekeznek kielégíteni.

Képtalálat a következÅ‘re: „fagylaltos pult”


Nyalj magad, az Isten is megsegít!

Lassan-lassan elfogyott a fagyi, a kehely és a fagylaltlé is, de mégis úgy éreztem, ők győztek, és ezt nem szeretem. Oda hívtam a mezőgazdasági főiskolás pincért. Azt kértem tőle, kössünk üzletet! Jelentse ki, hogy ez így nagy baromság, hiszen minden vendég azt kapja meg, amit kér, legyen az akár három gombóc fagylalt is. Ne csak fagylaltkelyhet lehessen rendelni, ami ráadásul majd’ kétszer annyiba kerül. Ha mindezt elismeri, nem árulom el senkinek, és megkapja a borravalóját. Elismerte, ez az egész valóban nagy baromság és hozzátette, nem fogadja el a borravalót, mert nem érdemli meg. A jó üzlethez viszont az kell, hogy mindenki jól járjon. Így hát ígéretemhez híven, zsebébe csúsztattam a pénzt. A többi „főiskolás” csak lesett a két szemével, én pedig egy tapasztalattal gazdagabban távoztam. Fagylaltot kánikulában nemcsak nyalni, hanem inni is lehet.


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ