RSS Feed

Akiből csak egy volt

Regös István - 2018. 07. 27. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Akiből csak egy volt

Nem mindig tesz boldoggá, ha valakinek a halála után hirtelen elképesztően sok tisztelője, barátja, ismerőse lesz. Ugyanez az ember évekig, csendben is eléldegélhetett, mondhatni, alig-alig foglalkozott vele a közvélemény. Aztán amikor elragadja a végzet, akkor hirtelen felbukkan a sok-sok jó barát. Olyanok is, ahogy a feleségem szokta mondani, akik még egy zacskó cukorral sem kínálták meg életében.

Ennyit erről, hiszen kegyeleti okokból sem illik ilyenkor boncolgatni az igazságot. Hajtsunk fejet és vizsgáljuk meg önmagunkat, méltóak vagyunk-e barátjának tekinteni csekélységünket!

Igazat és csakis az igazat

Mindezt Szepesi György halálakor írtam le. Azt sem mondom, hogy nem szerette a nyilvánosságot és miként életében, most is csendben búcsúzott, a halála okán se örülne a felhajtásnak. Nem, nem lenne ez igaz. Ha tehetné, maga közvetítené a sír mellett álló mikrofonba a saját temetése szertartását. Megemlítené, hogy a megjelentek közül kiket lát szívesen és kiket nem. Egy kilencvenhat éves ember akár három évtizede megszokhatta a bácsi megszólítást. Ő viszont ez alól kivétel volt. A legfiatalabbaktól a legidősebbekig szinte mindenkinek Szepesi Gyurija, Gyurkája volt. Kicsit restellem, hogy személyes vizekre evezek, amikor megemlékezem róla. Engem tényleg születésem óta ismert. Szelíden csak úgy fogalmazok, ifjúkoruk óta kiváló barátságban voltak anyámmal. Ahányszor csak találkoztak, mindig nagy örömmel üdvözölték egymást, Gyurka anyámat, apámat, anyámék Gyurkát és családját.


Mérleg

A halál megengedi, sőt megköveteli, hogy vonjunk mérleget. Szinte már közhely leírni, mekkora egyénisége volt az örök magyar médiának. Világítótoronyként emelkedett ki a sok karrierista közül kivételes tehetségével, különleges stílusával, hatalmas energiájával. A hullámvölgyeiből, mondhatni, úgy húzta ki magát a saját hajánál fogva, mint a pinty. Amikor bántották, biztosan szenvedett, de ez a munkáján soha nem látszott meg. Maga volt a futball, miatta hallgattuk a rádió futballközvetítéseit, nem véletlenül nevezték a magyar aranycsapat tizenkettedik játékosának. Mindenben rekorder volt. A legtöbb olimpiát, világbajnokságot, Európa-bajnokságot ő közvetítette, és amikor még nem létezett televízió, ő maga volt a kép és a hang egyszerre. Kezdő újságíró voltam és lelkes költő-tanonc. Egyszer megállított a Hírlapkiadó Vállalat kapujában, a Blaha Lujza téren és azt mondta, ha nem akarsz költő maradni, akkor gyere be velem egyszer a tévébe és megnézzük, mit tudsz! Ma már bátran le merem írni, hiszen nincs tétje, nem tudtam semmit. Honnan is tudhattam volna, mi az a televízió, mi az a rádió? De figyeltem őt, sokszor megengedte, hogy a közelében legyek és az első vizit után Szepesi György jóvoltából huszonhat év várt rám a Szabadság téren, a Magyar Televízióban.


Csupa szív

Az utolsó néhány évet leszámítva rendszeresen találkoztam vele Meződi Alíznál, a Remíz étteremben. Pár évvel ezelőtt megállított és kérdezte, hogy van az édesanyám? Mondtam, sajnos, nemrégen meghalt. Átölelt, jobbról-balról megpuszilt és könny csillogott a szemében. Aztán ahányszor találkoztunk, újra és újra megkérdezte, hogy van Ibolya? És én mindig elmondtam, sajnos, már nincs velünk. Ha most kérdezné meg, azt mondanám, hogy vidd magaddal a pálya széléről a mikrofont, állítsd föl az égi stadionokban és tedd közhírré, várod az összes jó barátot odafönt! Remélem, találkozol apámmal, anyámmal, szeretteiddel, mert te nem csak a földön, hanem a mennyben is a világhírű riporter maradsz! 


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ