RSS Feed

Verebes, a ködszurkáló

Csontos Tibor - 2018. 06. 22. 8:40:01 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Verebes, a ködszurkáló

Évekkel ezelőtt ezzel a címmel írt elemzést egyik színikritikusunk Verebes Istvánról: Az elszabadult hajóágyú. Nos, a "hajóágyú" megint elszabadult és könyvet írt, melyben az életrajzi adalékoknál sokkal érdekesebb mindaz, amit a nagypofájúságáról, a műfajok között lézengő ritterként ismert Verebes az általa káoszként jellemzett színházi szakma erkölcsi állapotáról, valamint a színészetről, a rendezőkről gondol. Ugyanúgy a ködöt szurkálja, mint tette 1973-ban megjelent Ködszurkáló című könyvében Latinovits Zoltán. Akkor a színházi könyvként hirdetett Ködszurkáló a szellemi élet eseménye volt.

A Tólig - tapasztalásaim történetei, történeteim tapasztalásai címmel megjelent Verebes-könyv a legjobb esetben ott lesz a pihenő szezonjukat kezdő színjátékosok, rendezők, színi direktorok nyári olvasmányai között. Biztos vagyok benne, hogy (szakmai?) kíváncsiságból még azok is elolvassák majd a színi világból, akik nem kedvelik Verebest. Hiszen, bár a kötet bőségesen spékelt önéletrajzi elemekkel is, a gondolatfutamok jórészt nem a szerzőről szólnak, hanem arról a folyamatról, amely  szerinte a ma színházának káoszához vezetett. Szétzilált, bizonytalan, értékrend nélküli színházi világunkról ír, arról, hogy az általa legszívesebben céhnek nevezett színházi szakma elveszítette a méltóságát. 

Megemlítve, hogy például változatlanul "csillogóan ócska kirakatiságnak" tartja a színészek szakmai szervezeteit, felidézve azokat az időket, amikor a színészek még szerettek egymás társaságában lenni, amikor közösségekben éltek, ma pedig művésze zöme inkább politikusokkal, nagyvállalkozókkal mutatkozik együtt. A rendezők, a színészek jelentős hányada választott magának "csillagot" és már érzik, tudják, kiről és miről mit hasznos mondani annak egyértelmű igazolására, hogy melyik oldalhoz tartoznak. 

"A színházaink sarkalatos pontja: a közösség hiánya." Ezt Latinovits írta a Ködszurkálóban, és a mindannyiszor markánsan fogalmazó Verebes újra megismétli ezt a céhben változatlanul tetten érhető hiányt. Gyakran használja a színházi szakma szinonimájaként a céh kifejezést,miközben a céh eredeti tartalma (jó hírű mesterek, szakmában való jártasság illetve annak folyamatos tökéletesítése stb.) mintha nem simulna a Verebes által leírt színházi viszonyokhoz. Legfeljebb a színházi szakmával kapcsolatos vágyainak lehet a foglalata a céh, mely kifejezés annak a Latinovitsnak az írásában is fellelhető, aki szeretett volna saját színházat, de ezt a kultúrhatalom sem engedte meg számára. Annak a Latinovitsnak, aki élete utolsó színházi szerepét A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak című darabban alakította az Operettszínházban. S melyben Verebes István is játszott később. 

Az állami és az önkormányzati színházakat Verebes termelőüzemként jellemzi, melyekben az összetartozás igényét nem a színészek, rendezők, színházigazgatók  ízlése, mondanivalója, egymáshoz való szellemi vonzalma szüli. A legtöbb társulatot látványosan szedett-vedett, kényszerűségből együttműködő szabadcsapatként jellemzi. S mit írt ezzel kapcsolatban Latinovits? " A státus-támogatta társulat olyan, mint a megunt egyenlet, melyben már semmi megoldanivaló nincs, nincs kérdés, nincs eredmény, nincs új ismeretlen, csak konstans számok halmaza. Ilyen betokosodott halmaz egy pesti társulat. Nem a tudás szab itt rangsort, nem a színházi hit ereje ad lendületet, sokszor egyéni, önző kicsinyes érdekek könyökölnek jogot maguknak a sűrűn párnázott, csicsás irodákban."

"Köd telepedett a színházra. Ellepte a színpadot, gomolyog a nézőtéren. Jó lenne - ködszurkálóként - fényt hasítani, de legalább agresszív kérdőjeleket vésni e szélcsendes káoszba."Ezt is Latinovits írta a Ködszurkálóban, de ez a több mint negyven éves mondat is szerepelhetne a Tóligban, hiszen Verebes is a színházi ködöt szurkálja őszinte könyvében. Az "őszinte" jelzőt nyilván sokan helyettesítik majd provokatív szándékkal, sértődöttséggel, de hát ez Verebest cseppet sem érdekli. Őt mindvégig az foglalkoztatta és foglalkoztatja, olyan-e, mint amilyen mindig is szeretett volna színházi emberként lenni. 

Verebes már hosszú évekkel ezelőtt is nyilatkozott az "egész magyar színházi közélet pocsékságáról" olyannyira felháborodást keltve, hogy Kazimir Károly, a Színházművészeti Szövetség akkori elnöke legszívesebben eltávolíttatta volna a pályáról. Az elszabadult hajóágyú ezúttal is kíméletlen egynémely pályatársához, gyakran önmagához is, elismerve például, hogy élete egyik legrosszabb húzása volt, amikor Sas József távozása után beült a Mikroszkóp Színpad igazgatói székébe, de legfőképpen a mai színházi struktúrát feszíti keresztre. 

Ahogyan tette azt Latinovits a Ködszurkálóban. Verebes István megírta az utóbbi évtizedek Ködszurkálóját. Ha úgy tetszik, eljutottunk a KödszurkálóTÓL a KödszurkálóIG. 


Fotó: Mészáros Márton blogja
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ