RSS Feed

Egy félidőnyi játék

index, mix - 2018. 06. 09. 21:29:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Egy félidőnyi játék

Ausztráliával játszott barátságos mérkőzést Magyarország a Groupama arénában. Vitathatatlan, hogy a mérkőzés nagyobbik részében jobb volt a magyar válogatott. Sőt, alkalmanként jó volt nézni Sallai Rolandék játékát. Hogy ez Georges Leekensnek, a hazai pályának vagy annak volt-e köszönhető, hogy a játékosok egyszerűen megunták az eddigi gyalázatot, nehéz megmondani.

Talán megváltozott valami a válogatottnál, bár nem tartott sokáig, a szurkolók pedig "Leekens takarodj!" skandálással köszönték meg a mai teljesítményt, aminek 2-1-es vereség lett a vége.
Késő délután, kellemes időben kezdődött el a Magyarország-Ausztrália találkozó. Ez volt a Georges Leekens vezette magyar válogatott negyedik mérkőzése, két botrányos vereség és egy kínos fehéroroszországi döntetlen után fogadta a magyar csapat a világbajnokságra készülő Ausztráliát. Az erőviszonyok egyértelműen a vendégeknek kedveztek, hisz Dzsudzsák Balázs és Elek Ákos is kiesett.

A belga mester ugyanis a közhelyek puffogtatása és a magyar futball indokolatlan magasztalása mellett semmi érdemlegeset nem csinált. Bár legutóbb legalább már odáig eljutott, hogy szolidan beismerte: minden rossz.
A magyar csapat 4-2-3-1-es felállással lépett pályára, a ciprusi APOEL-ben játszó Sallai Roland most először kezdett a felnőtt csapatban. Nem úgy nézett ki, hogy ez bármire is elég lenne, Fehéroroszország ellen is ezzel próbálkozott Leekens, aztán láss csodát, bevált (legalábbis az eddigiekhez képest mindenképp).

Először is a 4-2-3-1 a pályán sokkal inkább tűnt 4-4-2-nek, ahol Kleinheisler László és Szalai Ádám volt a két csatár. A védekezés viszonylag stabil volt, a korábbiakkal ellentétben volt mozgás, a középpálya és a védősor fegyelmezetten, egymással összhangban mozgott, nem is nagyon tudtak ezzel mit kezdeni az ausztrál támadók. Ami viszont ennél is szembetűnőbb változás volt: 
SALLAI ROLAND JÁTÉKA.
A 21 éves játékos kreatívan játszott, sorra mutatta be a szebbnél szebb cseleket és labdaátvételeket, Joshua Risdont élve felfalta a pályán. Egy félidő alatt több kreativitást mutatott ő egymaga, mint az előző három meccsen a teljes válogatott összesen. A játékkedve ráadásul a többiekre is átragadt, sok szép összjátékot, labdakihozatalt és látványos megmozdulást láthatott a mondjuk ötöd- negyedházas Groupama közönsége.

Az első félidőt egyértelműen a magyar csapat nyerte meg, ha Szalai nem hagyja ki a kihagyhatatlant, akkor teljesen jogos vezetéssel mehettek volna szünetre a csapatok (0-0).
„Leekens takarodj!”
Hogy miért javult fel ennyire a magyar csapat játéka, arra nehéz egyértelmű választ adni. Leekens nem csinált semmi különöset a taktikával, és a hazai pályára sem lehet ezt egyértelműen fogni, bár ki tudja, lehet ennyi kellett csak. Valószínűbb azonban, hogy a játékosok egyszerűen megunták azt a gyalázatot, amit már Andorra óta el kellett viselniük és önmaguknak bizonyítva, 120 százalékon pörögve akartak végre egy jót focizni – mindenki fokozott erővel tette oda magát, ennyi elánt és alázatot az Eb óta nem nagyon láthattunk a válogatottól (bár az eredményességen pont nem látszott meg).
Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a második félidőben, amikor alább hagyott a lendület és elkezdett fáradni a csapat, egyre jobban kezdett nyomni az amúgy semmit nem csináló Ausztrália. A gól ugyanakkor így sem volt benne a játékban, ha Dibusz Dénes nem hibázza el az előtte felpattanó labdát, akkor vélhetően akciógól nélkül zárja a meccset Ausztrália.

Dibusz hibáját viszont hiába korrigálta az ausztrál védelem egy hihetetlen öngóllal, Leekens mégsem mondhatja el, hogy kiegyensúlyozott volt a találkozó: Kádár Tamás egy még hihetetlenebb öngóllal nyerte meg a meccset Ausztráliának. Ezt már a szurkolók sem bírták, fel is zendült, hogy Leekens takarodj!
Igaz, ez a két öngól pont nem Leekensen múlott (hacsak nem azt rójuk fel neki, hogy az NB1-ből válogat), és mindettől függetlenül persze lehet, hogy a magyar válogatott mai teljesítménye valami jónak a kezdete, és bejön a belga mester mantrája, hogy minden szuper, csak idő kell hozzá (én speciel ezt nem tartom valószínűnek).
A legfontosabb most mindenesetre talán az (már ha nem edzőcserében gondolkodunk), hogy az első félidő mentalitást valahogy átmentsék a későbbi találkozókra, illetve végre találjon Leekens egy olyan játékost, 
Leekens szerint elfogadható volt a játék„Az eredménnyel nem vagyok elégedett, de a játék elfogadható volt. Motiváltan és szervezetten futballoztunk, csak gólt szerezni nem sikerült, pedig két ajtó-ablak helyzetünk is volt. A második félidőben tudtam, hogy lesznek nehézségeink, mivel három napja játszottunk Fehéroroszországban. Összességében többet érdemeltünk volna ezen a meccsen” – idézte az MTI a meccs után értékelő Leekenst. A belga szakember megjegyezte, Gulácsit kisebb sérülés miatt cserélte le a szünetben, illetve Sallai Rolanddal volt kiváltképpen elégedett.
Egyelőre nem lehet tudni, mit gondol Leekens, hiszen az eélső félidőben sikerült egy jó csapatot összeállítani, aztán behozta Eppelt és Bödét, akik még soha nem bizonyítottak a válogatottban és a csapat leült. Gulácsi pedig nem helyettesíthető Dibusszal. 

Fotó: -a-
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ