RSS Feed

Honosítani vagy nevelni?

Harsányi Péter - 2018. 02. 14. 8:59:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Honosítani vagy nevelni?

A phjongcshangi XXIII. Téli Olimpiai Játékok kapcsán vetődött fel bennem a fenti kérdés, honosítani, vagy nevelni kellene inkább az eredményes magyar sportolókat? Nem egyszerű a válasz, hiszen nagyon sok további kérdést vet fel, ez az egyszerűnek tűnő, mégis összetett kérdés.

Mikor, kinél éri meg? Erkölcsileg vajon, hogy néz ki a helyzet? Tud-e egy honosított sportoló teljes szívvel és lélekkel küzdeni a magyar nemzetért? Ha más országoknak lehet, akkor mi sem maradhatunk el mögöttük? Érdemes-e akár súlyos pénzeket áldozni egy-egy tehetséges, vagy kevésbé tehetséges sportolóért? Jó az, ha egy másik országból érkező sportoló a piros-fehér-zöld színekért küzd a jövőben? És ha egy magyar sportoló fordít hátat Magyarországnak, akkor az rossz? Még sorolhatnám a hirtelen felvetődött gondolataimat, de előbb inkább tekintsünk ki a nagyvilágba. 

Sydney, 2000, Olimpia. Az ausztrálok, mint rendező ország sportvezetői úgy gondolták, hogy mindenáron meg kell mutatniuk a nagyvilágnak, hogy nem „csak” a rendezés, hanem az elért sportsikerek révén is sport nagyhatalomnak számítanak. Azonban nem volt ehhez elég eredményes sportolójuk. Mit tettek tehát? A siker érdekében hirtelen leigazoltak egy csomó román, bolgár, vagy a volt Szovjetunió területéről származó sportolót. Nem is maradt el a várt eredmény, 16 aranyat, 25 ezüstöt és 17 bronzérmet szereztek, és ezzel negyedikek lettek az olimpiai éremtáblázaton. Érdekes, hogy a honosított versenyzők inkább ezüst és bronzérmet szereztek Ausztráliának, közöttük a judós Pekli Mária is, akit tőlünk honosítottak, és bronzérmes lett.

A svéd labdarúgó válogatott legjobb játékosa bosnyák. Zlatan Ibrahimović, bár malmői születésű, szülei azonban bevándorlók voltak. Mellette játszik a svéd válogatottban a jugoszláv  születésű, honosított Emir Kujović is. Hosszan sorolhatnánk a külföldi országok híressé vált honosított sportolóit, köztük a mi Puskás Ferencünket, de nézzük mi a helyzet kis hazánkban.

A téli olimpiai kapcsán előrekívánkozik Miklós Edit, aki 2011-ig román mezben indult, majd a magyar állampolgárság megszerzése után, 2011 januárjától Magyarország színeiben versenyez. A 2014-es téli olimpiai játékokon 7. helyezést ért el lesiklásban, ami a sísport szempontjából minden idők legjobb magyar olimpiai eredménye eddig. Érdekes, hogy saját magát sem románnak, sem magyarnak, hanem leginkább székelynek tartja. Swaney Elizabeth 2015-ig venezuelai színekben indult, most síakrobatikában magyarként versenyez, és itt van a horvát Samsal Dalibor is, a Mr. Out-nak becézett lesiklónk is, akinek a felmenői között nem található magyar. Vajon őket érdemes volt honosítani, vagy inkább a saját nevelésű versenyzőinkre kellett volna koncentrálni támogatásban, pénzzel, versenyeztetéssel?

Kézilabdában mind nőknél, mind a férfiaknál számos játékos lett honosítva, gondoljunk csak a világsikereket elért Radulovics Bojanára, Mátéfi Eszterre, Sirina Irinára, vagy Carlos Perezre.
Kajak-kenuban Janics Natasa honosítása volt főnyeremény, pedig ebben a sportágban aztán rendelkeztünk elég tehetséggel, de mégis, talán így sikerült kihúznunk egy nagyon erős szerb-horvát ellenfelet, ezzel a honosítása kettős értelmet nyert.Itt is látszik, hogy a saját nevelés mellet, talán van létjogosultsága a honosításnak is, csak nem ésszerűtlenül.

Gyulai Miklós, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke egyszer kijelentette: „Nem fogunk abba a hibába esni, mint a focinál, hogy sokadrangú és nem feltétlenül hasznos sportolókat honosítsunk. Csak minőségi versenyzőről lehet szó, aki húzóerővé tud válni, aki segíteni tud a magyar atlétikának.”Világos, ésszerű megfogalmazás, honosítás terén vele értek egyet.Más a helyzet a súlyemelőknél, ahol a kilencvenes években volt egy szakasza a honosításnak, Erdélyből települt át több kiváló férfi súlyemelő Magyarországra, és értek el sikereket nemzetközi szinten is, Czanka Attila és az olimpiai bronzérmes Feri Attila révén.

Nézetem szerint külön kell választani azokat a sportolókat, akik az elszakított országrészekből érkeztek, vagy egyik ágon magyar felmenőkkel büszkélkedhetnek, azoktól, akik csupán a pénz, vagy a sportsikerek miatt lettek honosítva. Mert egy erdélyi, vagy felvidéki, vagy vajdasági sportoló mindenképpen magyarnak számít, pláne, ha Ő maga is ezt érzi, ezt gondolja. Anno, szeretett történelem (és egyúttal magyar) tanárnőm jelentette ki elég határozottan, hogy aki Erdélyre azt meri mondani, hogy Románia, azt azonnal megbuktatom. 



Fotó: Almási Aurél
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ