RSS Feed

De jól nézel ki!

Regös István - 2018. 02. 11. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

De jól nézel ki!

Nem tudom, hogy vannak ezzel a kedves olvasóim, de én frászt kapok, ha találkozom valakivel és így kezdi a beszélgetést: „De jól nézel ki!” Rögtön az jut eszembe, hogy tegnap vagy tegnapelőtt rosszul néztem ki és ahhoz képest már valamennyit javult a kép. Ilyenkor mintha rácsodálkoznának, hogy még létezem. Két lábon járok, késsel, villával eszem és még gondolkodás nélkül meg tudom mondani, hogy hívnak.

Na, jó, beismerem, ez már egyfajta túlérzékenységet mutat. Mert biztos vagyok benne, hogy az emberek általában jobbak, mint amit gondolunk róluk. Igenis jólesik, ha valaki nem úgy köszön rám, mert ilyen is van: „Jézusom, de sápadt vagy, csak nem megbetegedtél?”

Ne mondd el mindig a rosszat!

Volt egy kolléganőm a Magyar Televízióban, amikor még ott koptattam a képernyőt, akitől szinte menekültünk. Reggel, amikor megborotválkoztunk, bepamacsoltuk magunkat az arcvízzel, szisszent a dezodor, kiválasztottuk a legszebb ingünket a legszebb nyakkendővel, megálltunk az előszobatükör előtt és magunkra kacsintottunk. Egészen jóképű pasinak gondoltuk magunkat, megveregettük a vállunkat és magunkban elkiáltottuk a „Hajrá!”-t. Úgy éreztük, ez a mi napunk, akár még sikerünk is lehet a nap folyamán. Emlékszem, egyszer a stúdió folyosóján nem tudtam kikerülni a fent említett, egyébként nagyon kedves és tehetséges kolléganőnket. Megállt előttem, úgyhogy, ha nem akartam átgázolni rajta, nekem is meg kellett állnom. Gyanakodva nézegetett, majd kihúzta a szépen megkötött és elhelyezett nyakkendőmet és azt mondta: „Ehhez a ruhához nem való ez a nyakkendő!” Majd körülszimatolt, mint a kutya és kesernyés mosollyal megjegyezte: „Mintha kicsit sok lenne rajtad a kölni.” A többit nem említem, mert leszólta a sápadt arcbőrömet, szerinte a hajam is kócos volt, szóval, segített abban, hogy pillanatok alatt összeomoljon a reggeli elégedettségem.


Inkább a jót, mint a rosszat

Bár olykor berzenkedek a „De jól nézel ki!” kezdetű mondaton, ha választani lehet, inkább szeretném, hogy úgy közelítsenek hozzám, mint ahogyan egykori kolléganőm tette. Vannak ugyanis olyan emberek, akiket egyáltalán nem érdekel a másik hogyléte, közérzete. Ha te egy filmre azt mondod, „De jó volt!”, ő erre esetleg megjegyzi: „Ugyan, ez csak egy B film, tök unalmas!” Ha megdicsérsz egy könyvet, hogy ez a kedvenced, ő rácsodálkozik és elmagyarázza, a fasorban sincs ez a könyv a jó könyvek között. Szóval, előfordulhat, hogy valaki a saját véleményét és ízlését válogatás nélkül, néha becsomagolatlanul, mint megkérdőjelezhetetlen igazságot zúdítja rád. Eszembe jutott, hogy igenis, nagyon sok mindent megteszünk, különösen az életkor gyarapodásával azért a rohadt mondatért, hogy „De jól nézel ki!” Én is, mint hiú ember, aki tudja, akárhogyan is küszködünk, az életkor mindig több lesz, soha sem kevesebb, minden reggel nehezebben kászálódunk ki az ágyból és minden este fáradtabbak vagyunk, mint az előző napon.


Megkezdődött az alku

Igen, én is, de te is ugyanilyen életérzésekkel küzdesz. Szeretnéd, ha még észrevennének, szeretnéd, hogy ha nem vonnák össze a szemöldöküket a munkaadók, ha megtudják a korodat. Pedig lehet, hogy te most vagy a legjobb. Egy nő írta valamelyik könyvében (ráadásul pszichológus), hogy minden tudományos konferencián és az azt követő banketten még a trottyos professzorok is megrohanják a huszonéves titkárnőiket. Pedig, írja az írónő éppen egy kád meleg vízben ülve, hogy én meg itt vagyok egyedül, pedig ha ezek a buta kollégák tudnák, így ötvenesen, most vagyunk a legjobbak. Ők azonban a ráncainkon túl mintha már mást nem is akarnának észrevenni rajtunk. Valahogy így vagyok én is, gyötröm magam, úszni járok, sétálok, hogy időt nyerjek. Már az alkudozás korában tartok és kérek még egy kis időt attól, aki tud adni. Mindenkire haragszom, aki ellop valamennyit a maradék kis időmből. Nem tudok hosszú távra tervezni, nem is akarok, arra ott vannak a nagyszerű gyermekeim. Mindenesetre nem adom fel, szeretném kitolni az időt és nem rosszakat álmodni, hanem csupa jókat, hátha meg is valósulnak. Viszont hálás vagyok mindenkinek, akitől kapok egy jó szót, egy finom levest, egy simogatást, egy meleg otthont, mert ennél nincs fontosabb! Azt tanácsolom a már alkupozícióban lévő kortársaimnak, erősítsék a hátországukat! Feleség, gyerek, unoka: ez a szentháromság. Negyediknek még odaférnek a barátok is. Ígérem, ha legközelebb találkozunk, tőlem csak azt fogjátok hallani: ”De jól néztek ki!”



Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ