Igaz, a kalapversenyben a hölgyek vezettek, a fejfedő a divat meghatározója lett. A kürtőkalaptól a kis keménykalapon át a puha panamakalapig sokféle stílus volt szinte kötelező. Nyaranta uralta például a mezőnyt a zsirárdi szalmakalap, a helyesen félrebillentett karimájával. Szóval, a divat változik, és mivel a divat igazi diktátor is, a pénztárcánktól függően igyekszünk alkalmazkodni hozzá. Vannak, akik próbálnak extravagánsnak mutatkozni, ha például nagy a kalap, az övék legyen a legnagyobb, vagy ha a cipő sarka magas, az övék legyen a legmagasabb.
Ettől még nem lesz férfi
A szakáll azonban, mégiscsak más. Igaz, a férfiasság másodlagos nemi jellegét is jelenti. Amikor szinte kötelező volt, a hölgyek is szívesen bújtak a szakállas urak arcához. Nem akarok bizarr lenni, ezért most kizárólag és csakis a férfiak arcszőrzetéről értekezem, bár az emberiség szőrkultúrája is megérdemelne egy szociológiai misét. Bizonyára jópofa dolgok, vélemények is napvilágra kerülnének, mégse firtassuk ezt a kérdést! Nézzünk körül például egy strandon, ahol csupa meztelen csigával is találkozhatunk! A férfiak tetőtől talpig kopaszok, sem a mellükön, sem a hátukon, sem a lábukon nincs nyoma, ahogy fentebb írtam, a férfiasság másodlagos jellegének. De hát, ez a divat! A tizenéves lányok olykor felsikítanak, ha egy szőrös mellű fiúval találkoznak. Az a legkevesebb, hogy ez butaság. Mindez egyszerűen a divat egyéniség nélküli majmolása. Érdemes megfigyelni, hogy lassan, sompolyogva, de egyre inkább tért hódítva előlopakodik a szakállasok tábora: egyre több férfi növeszt szakállt. Érdemes megnézni, különösen a politikában szereplőket, miként változtatják külsejüket csak azzal, hogy valamilyen stílusú szakállt növesztenek!
Szakáll a divat
Emlékszem, az előző országgyűlési választás kampányában a szocialista Mesterházy Attila leborotválta d’Artagnan-bajuszát és kis szakállkáját, így szegény, kopasz arccal szenvedte el a vereséget, ami egyébként a legkevésbé sem rajta múlott. Valószínűleg a szakálltalanság nem játszott jelentős szerepet (csak megjegyzem, hogy újra megnövesztette a kis d’Artagnan-t, remélem, ez sikert hoz neki). A Fidesz vezető politikusai között is egyre több a kis-, közép- és nagyszakállú. Most még hiányzik a Ferenc József-szakáll, a Lenin-szakáll, a Hitler-bajusz vagy a felejthetetlen Rodolfo vonalbajusza. Nincs még Marx- és Engels-szakáll és hatalmas, mellig érő szakáll sem, illetve Meződi József, az Apostol énekese vagy Iványi Gábor, az Oltalom Karitatív Egyesület vezető lelkésze viseli ezt a díszt. Ám, de a nagy kérdést mégsem az ő szakálluk veti fel. A nagy kérdés számomra Vona Gábor. Vona, aki pontosan az úgynevezett cukikampány kedvéért szolidan, elegánsan öltözött, évek óta frissen borotválva, fiatalos mosollyal szerepelt a képernyőn. Szóval, sokkal inkább adta a szimpatikus, kedves embert a megjelenésével, mint a mostani, szigorú, szakállas arcával.
A báránybőr, a bárány és a farkas
Az alapkérdés: melyik az igazi? A szakállas, vastag bajuszos Vona vagy a sima arcú, gyermekies kedvességű mosolyú? Nem tudom. Félek, a közvélemény ugyanolyan dilemmában van, mint én. Sokan éppen a híres, báránybőrbe bújt farkas esetét idézik. A gyakori alakváltoztatás mindenesetre az egyén bizonytalanságáról szól. Ha Vonáról eddig több éves imidzs küzdelme után kezdtük elhinni, hogy nemcsak belsőleg, de külsőleg is igazolhatóan megváltozott, amikor szakállt és bajuszt növesztett, akkor most mit higgyünk róla? Visszaváltozott vagy merre változott, és most mit kezdjünk vele? Ha holnap levágatja a bajuszát és a szakállát, hiteltelenek lesznek az óriásplakátjaik, mert mire újra kinyomtatják azokat, megint kopasz lesz az arca. Mindez eddig csak a külső megjelenésről szólt. Vajon mi van belül? Amúgy is gyanakodik az ember, amikor egy politikai vezető még az emberi élethez mérten is rövid idő alatt többször cserél elvi, politikai nézetet. Gyanakszunk, amikor egy vezető politikus például a szélsőjobbtól eljut a szélsőbalig. Megválaszolatlan kérdések zsongnak bennünk, amikor a liberalizmustól az illiberalizmusig terjedhet egy politikus pályafutása. Amúgy is tele vagyunk kételyekkel, mert óránként változnak az álláspontok, a politikai figurák szereplése ma már kötéltánc. Átjut a túlpartra vagy lezuhan.
Sok a kétely, kevés a válasz
Bizonyára így vagyunk Vona Gáborral is, aki egy olyan párt élén fut neki a választásoknak, amely durva rasszista magatartást tanúsított. Ebből a pártból került ki az az alelnök is, aki elégette az Európai Unió zászlaját. Legyünk hűek az igazsághoz: ezt az embert azóta eltávolították a párt vezetőségéből. Csak úgy, érdekességből megjegyzem, gondoljon mindenki, amit akar, az eltávolított jobbikos vezető felesége változatlanul ott ül Vona jobb oldalán a parlamentben. Mégse ítélkezzünk fiúkról apák miatt, feleségekről férjek miatt! Olyanok vagyunk, mint a gyerekek, hinni akarunk valamiben és valakinek. A jelenlegi ellenzék darabjaira hullott szét. Hogy két hónap alatt össze lehet-e eszkábálni a kirakós játékot, fogalmam sincs! Legfeljebb kételkedem. Nyolc évük volt minderre, most tehát mélyen hallgassanak, és ne panaszkodjanak, hogy már csak két hónap van a választásokig. Nem tudom, jó-e ha szakállt növesztenek, vagy éppen leborotválják, pödrik-e a bajszukat vagy éppen kurtítják? Láttunk mi már a magyar parlamentben ilyen szőrcsodát, amikor Kövér László levágatta a bajuszát. A jelenleginél is ijesztőbb lett, gyorsan vissza is növesztette. Izgatottan figyeljük, marad-e a Vona-szakáll vagy kiderül majd, hogy mi van alatta.
Fotó: Varga Gábor