RSS Feed

Bohóc a fal mellett

Regös István - 2018. 01. 31. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Bohóc a fal mellett

Oké, tudom, hogy kampány van. Ilyenkor nem csak illik, hanem már szinte muszáj is oltári baromságokat csinálni, mondani. Itt van mindjárt Juhász Péter, az Együtt, vagy a hogyishívják párt elnöke (remélem, eltaláltam a pártja nevét). Fogta magát és úgy döntött, leköltözik az egyik aluljáróba, igaz, csak egy éjszakára, hogy kipróbálja, milyen is az utcán élni. Meg azért is, hogy felhívja a figyelmet a hajléktalanság megoldatlan bajaira.

A szándék talán szép és emberséges, csak mintha a megvalósításban lenne néhány gond. Mert elég volt ránézni az évek óta utcán élő emberek csoportjára, ahogy értetlenkedve, finoman szólva is, furcsán nézték a Juhász Péter-féle csodabogarakat. Akik talán azt hiszik, hogy egy ilyen Kirándulás a nyomorba című programmal valami valóságosat is megismerhetnek az ő megroggyant, szerencsétlen életükről. 

Performansz úr

Juhász Pétertől nem áll távol az ilyen performansz. Hasonlóan ravasz trükkökkel küzdötte fel magát az alig felismerhető, alig mérhető törpe párt elnöki pozíciójáig. (Csak úgy mellesleg, ismerek vagy egy tucat „választási” (kamupárt) pártelnököt. Nem nagy cucc! Valamennyi pénz biztosan ellopható az államtól érkező úgynevezett választási pénzből.) Jó, rendben van, dehogy akarom Juhász Pétert megvádolni azzal, hogy csak azért politizál, mert pénzt akar, mert így látja biztosnak a megélhetését! Ő azért ennél több, elég vakmerőnek, sőt elkötelezettnek is tűnik. Ezért nem szeretnék vele igazságtalan lenni, csupán meghökkentem a legújabb mutatványán. De Péter, ez az aluljárós ügy sajnos, csöpögősre sikeredett! Ezt te is beláthatod! Olyasmi volt ez, mint amikor tavaly egy színésznő néhány napra azért lett reprezentatív hajléktalan, hogy írjon egy kis színdarabot az utcán átélt élményeiből. És ha fázott, vagy piszkos volt, hazaautózott, evett-ivott, zuhanyozott, aztán újra kicsit hajléktalan lett. Ez nekem nem nagyon tetszett! Úgy tudom, a közvélemény is hasonlóan gondolkodott, mint én.


Műkedvelő hajléktalanok

Juhász Péter, mint most már tudjuk, pártbeli kollégájával, (lehet, ott volt az egész Együtt, hiszen nincsenek túl sokan), lecuccolt az aluljáró kövezetére. Leterítették az otthonról hozott hullámpapírt. Kerestek egy csendesebb zugot. Amint kezdték lerakni az egészen újnak tűnő hálózsákokat, megállt előttük egy igazi hajléktalan, aki legalábbis annak látszott. Akiről később azt terjesztgették, hogy ő is csupán szerepet játszott, mint egyszerű provokátor. Ez viszont már sohasem fog kiderülni. Elég dühösen kezdte a társalgást. 
- Mi a fenét keresnek itt?
- Helló, mi csak felhívjuk a figyelmet a ti nehéz helyzetetekre! – válaszolt, így, tegeződve, Juhász Péter.
- De nem hívta magukat senki! Maguk itt csak bohóckodnak! Itt majmoskodnak és azt hiszik, bárkit is érdekel, amit itt csinálnak. Maguk bohócok!
A szóváltást szerencsére nem követte fizikai inzultus. Juhász Péter ezután már magázódva válaszolt. Rájött, hogy nincsenek valami jó viszonyban a beszélgetőtársával. Meghökkenve, de még mindig higgadtan válaszolt.
- Dehogy bohóckodunk! Segíteni akarunk!
- De így, ahogy maguk csinálják, uram? Kit érdekel, ha még maguk is idevackolnak közénk, aztán majd holnap, meleg lakásukban alig győzik lemosni a sok mocskot, ami itt magukra tapad. Ne itt bohóckodjanak! Húzzanak el innen!


A szenvedés nem színház 

Valahogy ilyesféle hangulat jött le a sok tévés beszámolóból, mert ugye, az önzetlen segítséget a média volt hivatott felerősíteni. Nem tudom, Juhászék, hogyan tudtak aludni, hol végezték szükségüket, meddig maradtak? Azt viszont érzem, nem jó úton jártak. Ezekből az akciókból senki sem profitált. Sem azok, akiken segíteni próbáltak, sem a pártjuk. Az aluljárókban lakók évek óta a földön alszanak, rongycsomókon, nem emberi módon. Egy politikus pedig, azt hiszem, ez a jó szó rá, egyszerűen csak kipróbálja, milyen is az effajta, számkivetett élet. E két szándék, e két élmény olyan, mint a valóság és a játék. Ez a kettő sohasem fog találkozni. Ha az ellenzéki pártok, beleértve az Együttet is, nem egymással lennének elfoglalva, akkor talán maradna idejük és energiájuk arra, hogy megfelelő módszerekkel, a megfelelő helyen, a valódi gondok megoldásán munkálkodjanak. Nagyon nagy teljesítmény lenne, ha eredményt érnének el, például a hajléktalanság felszámolásában, vagy legalábbis csökkentésében. Szükségesek lennének emberi szállások is, mert a mostaniak mintha a gorkiji Éjjeli menedékhely mintájára készültek volna. Mert a jóakaratú, jóindulatú emberek, ha van szemük, meglátják a nyomort. Nem kell ezért akár még egy feltűnősködő éjszakát sem az utcán tölteniük. A baj ordítva esedezik segítségért. Elég nyitott szemmel, jó szívvel járni, és ha lehet, kamerák nélkül. 


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ