RSS Feed

Már megint szilveszter volt

Regös István - 2018. 01. 03. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Már megint szilveszter volt

Az első ígéretem teljesült. Megígértem a családomnak, hogy 2017-ben is lesz szilveszter. Mint tudják, teljesítettem az ígéretemet, már megint volt szilveszter. Csak néhány nap múlt el a zajos esemény óta. Mint ahogy mindig, most is lezajlott az össznépi őrjöngés a falvak, a városok terein. Első látásra úgy tűnt, mintha a magyarok felfüggesztették volna a ma már oly természetessé vált, szintén össznépi gyűlölködést.

Vadidegenek ölelkeztek és a „Boldog új évet!” harsogták a bábeli hang- és nyelvzavarban. Ragyogtak a fények, a különben oly sötét utcák fényárban úsztak és egy rövid időre mindenkivel együtt én is úgy éreztem, de jó lenne, ha ez a vidám közhangulat nem csak a szilveszteri éjszakát, hanem az elkövetkező 2018-as évet is bearanyozná. 

Fény és árnyék

Mi is útnak indultunk. Ezen az estén a fiam vállalta a fuvarozó nehéz szerepét, lévén akkora forgalom, mint munkanapokon. De hogy tovább nehezedjen a helyzet, nyolc óra után a gyorsivók is sikeresen teljesítettek, úgyhogy nagyon kellett vigyázni még rájuk is. Budapesten karácsonykor a legszebben feldíszített sugárút az Andrássy út. A Hősök terétől a Deák térig több kilométeren keresztül szikráztak a fények, ragyogtak a színes, ünnepi lámpák. A hatalmas forgalom aztán megtorpant az Oktogonnál, ahol az Andrássy út átszeli a Nagykörutat. Nem cifrázom, innen már csak lépésben haladtunk. Volt idő és mód bámészkodni, nézni az ünneplő turistákat, meg a pesti járókelőket.


Settenkedik a nyomor

Ekkor vettem észre egy melegen öltözött, sísapkás embert. Két, kerekes táskát húzott maga után. Sehová, senkire nem nézett. Még véletlenül sem kerültünk szemkontaktusba. Mint egy vadász, célratörően keresett valamit. Éppen a Nagymező utca kereszteződésében álltunk, néztük hogyan roskadoztak a kirakatokban az élelmiszerek, sajtok, sonkák, kolbászok és a sok-sok édesség. A sapkás is arra járt, de oda sem nézett, csak pásztázott a járda szélén. Aztán hirtelen lestoppolt. Lesett, hogy nincs-e rivális a közelben és aztán lecsapott a járdára tett szemeteskukákra. Az Andrássy út, de talán az egész belváros, jó vadászterület. Itt jobb módú emberek laknak, még a szemetük is értékesebb. Ezért harcolnak és védik a kukázók a területüket. A mi emberünk komótosan, de szakszerűen pakolt. Egyik táskába az ehető árut, a másikba a később értékesíthető árukat rakta. Volt időnk figyelni, hiszen a piros lámpa percekig álljt parancsolt. Láttam, hogy az egyik zacskóban félig megevett óriáskiflit talált, és mosolyogva tette félre nehezebb időkre. Az arca örömet sugárzott, miközben elégedetten összecsapta a két tenyerét. Tisztességesen visszazárta a kukákat és továbbindult. Semmilyen szemetet, rumlit nem hagyott maga után.


Kukavadászat

Gyalog gyorsabban haladt, mint mi autóval. Így végigkísértük egymást a Deák térig. Ez alatt annyira tele lett a két kerekes táskája, hogy szemlátomást már több nem fért bele. Bekanyarodott a Bajcsy-Zsilinszky út felé és eltávolodtunk egymástól. De vajon a térbeliséget leszámítva voltunk-e közel is egymáshoz? Én ültem a meleg autóban és pofátlanul készültem a szilveszteri bulira egy belvárosi vendéglátóhelyen. Nekem be volt fizetve a vacsorám, csupa olyan nevű étellel az étlapon, amit nem is ismertem. Ő pedig valamelyik rejtekhelyre cipelhette a kukák tartalmából szerzett zsákmányát és nyugodtan szétválogathatta a szerzeményeit. Mindennap ezt csinálja. Csoda, hogy mindezek ellenére és mindezekkel együtt reggelente felébred, a természetet megcsúfolva csak azért is élve marad. Mit lehetne tenni ilyenkor? Sajnálkozni? Papírpénzt adni neki? Zavartan tudomásul venni, hogy nem viselhetjük a terhet mindenkiért? Vagy dühöngeni, miért nem lehet megoldani az éhesek, a hajléktalanok gondjait? Legyünk rosszkedvűek mindannyian, hogy csak így vállalunk szolidaritást? Mindenesetre, ahogy így közeledtünk a belvárosi vendéglátóhelyhez, ezek a gondolatok futottak át az agyamon, nyafogtam magamban és megpróbáltam úgy tenni, mint aki legalább érzelmileg átéli az elesettek sorsát. Csak hát, tudjuk jól, más a háborúról olvasni és azt átélni, vagy belehalni. Látják, micsoda szilveszter válik pillanatok alatt a Föld különböző pontjain paradicsommá és pokollá? Lesz egyszer igazság? Ja, és B.Ú.É.K.!



Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ