RSS Feed

A humánumról

Regös István - 2017. 10. 12. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A humánumról

Magyarul, az emberiességről, arról szeretnék írni, hogyan segítsük feltámasztani a szeretetet. Jut eszembe ez akkor, amikor a világ több pontján dörögnek a fegyverek és ártatlanok milliói esnek áldozatul a gonosznak. És bár az áldozatok között nehéz rangsorolni, de valahogy a szívünk még az átlagosnál is jobban összefacsarodik, ha gyermekük holtteste fölött zokogó anyákat látunk a világhíradókban.

Aki még soha nem volt éhes, akinek tele van a gyomra, ritkábban és inkább valami távoli, ismeretlen dologként gondol az éhezésre. Akinek duruzsol a tűz a kályhájában és várja őt a család, a meghitt meleg, az ritkábban gondol a fázókra, a didergőkre, az éhezőkre. Pedig először a gondolatot kell felébreszteni és csak azt követik majd a tettek. 

A felhők felett mindig kék az ég

Nemrégen egy szép hétfői nap jutott eszembe. Nemcsak csillogó-villogó napsütés aranyozta be azt a napot, hanem egy olyan esemény is, amely évente csak egyszer adatik meg. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége akkor adta át az idei Radnóti-díjat. Ez a díj az elmúlt évtizedben nagyobb tisztességet nyert, mint mondjuk, egy lovagkereszt. Ami, mint tudjuk, nem mindig kerül méltó emberekhez és visszaadható. A Radnóti-díjat csak olyan emberek kaphatják meg, akik nemcsak beszélnek az empátiáról, a humánumról, hanem cselekszenek is érte. Az utóbbi időkben is olyan emberek vehették át a Radnóti-díjat, a teljességi igénye nélkül, mint Ungvári Tamás, Vitray Tamás, Koncz Zsuzsa, Fischer Ádám vagy Konrád György. Bár szívesen dicsekednék vele, mégsem teszem, csak jelentem, hogy ha nem is velük együtt, de én is elnyertem ezt a megtisztelő kitüntetést, igaz, néhány évvel ezelőtt. 


A humanizmus nagykövete

Azon az átadási ünnepségen azért jelentem meg, mert a bíráló bizottság hihetetlen megtiszteltetésben részesített, és ahogyan ők mondták: „A rasszizmus elleni munkájáért és a kiszolgáltatott emberek életének jobbításáért folytatott munkájáért a Humanizmus Nagykövete címét ítéltük önnek.” És most mégis egy kis dicsekvés. Életem folyamán igen szép számmal kaptam különböző díjat, kitüntetést. Nyertem fesztiváldíjakat a filmjeimért, nívódíjakat televíziós munkáimért. De amikor kezembe vettem ezt az oklevelet, úgy éreztem, nem éltem hiába. Számomra ez minden addiginál többet jelentett. A MEASZ elnöke, Hanti Vilmos, amikor a színpadra hívott, átadta a mikrofont és én azt mondtam a nézőtéren ülő és feszülten figyelő nagyszámú közönségnek: „Miközben megköszönöm ezt a diplomát, inkább pironkodom, mert nem értem, miért jár bármilyen elismerés az embernek, ha ember akar és tud maradni. Mert az emberi méltóság tiszteletének természetesnek kell lennie, vagy kellene! Például kedvesek lehetünk a szomszédunkkal és talán akkor ő is kedvesebb lenne az ő szomszédjával. Szerethetjük a többi népet, hogy ők is szerethessék a többi népet. A keresztény szeretheti a zsidót, a zsidó a keresztényt. Szerethetik a muszlimokat és szerethetik mindannyian egymást. Így érhet körbe-körbe a szeretet. Így lesz a humanizmus olyan kincs, ami minden fegyvernél erősebb és tessék mondani, miért jár jutalom, elismerés azért, ami kötelező? Talán azért, mert még mindig nem természetes?”


A gonoszság bukásra van ítélve

Még azt is el kellett volna mondanom, hogy a humánum, a humanizmus ott lakozik minden ember lelkében, csak elő kell hívni. Hogy minden ember, aki jót tesz valakivel, megérdemli a Humanizmus Nagykövete címet. A rasszizmus ellen csak úgy lehet fellépni, ha mindig egy-egy embert győzöl meg, veszel rá, hogy nézzen magába, elég, ha már arra rájön, hogy minden embernek piros a vére. A párbeszéd jelentős eszköz. A gyűlöletet gyűlölettel soha nem lehet megszüntetni. Jegyezzék meg, mindig a szeretet fog győzni! Akik tesznek a rasszizmus ellen, legyenek bátrak, ne hagyják magukat megfélemlíteni! Ha csak egy embertársunkat sikerül letéríteni a gyűlölet útjából, már nem éltünk hiába. Már sok rezsimben sok vezér próbált minket megfélemlíteni, tanítgatnak a félelemre, de higgyék el, kudarcot fognak vallani! Fogadd el a jó szándékkal feléd nyújtott kezet, mert az ember tiszteletre született!



Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ