RSS Feed

Sziréna

Regös István - 2017. 09. 17. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Sziréna

Egy örökifjú, nyolcvannyolc éves barátom a közelmúlt egyik hétfőjén rosszul lett a lakásában. A felesége rémülten hívta a mentőket, akik percek alatt megérkeztek. Mire bejutottak a lakásba, örökifjú, nyolcvannyolc éves barátom magához tért. Sápadtan ült a fotelben és remegő kézzel tartotta a vizes poharat. A mentőorvos megvizsgálta, és nem talált semmilyen, infarktusra, agyvérzésre utaló jelet, csak valamilyen nem várt stresszes állapotra gyanakodott.

Megkérdezte a barátomat, mire emlékszik. A felesége válaszolt helyette. Elmondta, hogy a férje, akivel 80 éve ismerik egymást és ebből 62 évet házasságban töltöttek, békésen szundikált egy finom reggeli után, amikor megszólalt a légiriadót jelző sziréna a közelben. A férje ekkor riadt fel, és a békés, nyugodt álomból ébredve azt kiabálta: „Futás! Futás a pincébe!” Aztán körbenézett, elkezdett remegni és hiába vigasztaltam, nyugtatgattam, hogy semmi baj, csak a szokásos szirénapróba, mindig visszakérdezett, hogy mit próbál a sziréna és mit akarnak az egésszel, újra háború van? Fölugrott a fotelból, megszédült és végigvágódott a padlón. Még szerencse, hogy nem törte össze magát - fejezte be az idős hölgy.


Fantomriadók

A mentősök megnyugtatták, nincs semmi baj, a szirénarendszereket meghatározott időnként kipróbálják, most is csak ez történt. Pihenést javasoltak örökifjú, nyolcvannyolc éves barátomnak. Másnap ő mesélte el nekem ezt a történetet. Felidéztem magamban, én hogyan élem meg havonta, általában az első hétfői napon azt az undok hangot, amit a bömbölő sziréna bocsát ki magából. A szirénahang minden hang közül a legborzalmasabb. Nemcsak azért mert artikulátlanul üvölt, hanem, mert a halált, a szörnyűséget idézi fel az ember agyában. Az idős emberek, akik még „élesben” élték, szenvedték végig, például Budapest ostromát és bombázását a második világháború utolsó hónapjaiban, azok sokkal élénkebben reagálnak, ha újra hallják a sziréna hangját. Először megszólalt a sziréna, mivel azt valamiért nem bombázták szét, már hullottak is a bombák és a házak ráomlottak az emberekre. Nagyvárosokban általában a házak úgy épültek, hogy a földszint alá pincesort terveztek. A légópincék voltak hivatva megvédeni az embereket a bombáktól. Csak hát éppen az összeomlott házak hiúsították meg a bombák elől a menekülést. Úgy maradt meg mindenkiben a sziréna hangja, hogy nem menekít meg semmitől, de legalább halálra rémít.


Értünk szól a sziréna

Ma szerencsére nem süvítenek a bombák, viszont a házak tíz- és százezrei alá semmilyen pincesor nem épül. Ergo, nincs hova menekülni, legfeljebb a metróalagutakba. A külső kerületek lakói azonban hová a csudába menekülhetnének, mert mire elérnek egy metróalagutat, már aki elér, az aktuális bombázásnak vége. Így hát, ami örök, az a sziréna. A sziréna, ami felidézi a borzalmat, de segíteni nem tud. Biztos van oka, a katasztrófa-elhárítás (katasztrófavédelemnek nevezik, bár sosem értettem meg, miért kell védeni a katasztrófát) ezért fontos feladatának tartja, hogy a szirénarendszer üzemképesen működjön, ezért próbálják ki minden hónap első hétfőjén. Igaz, beleüvöltik a légtérbe, hogy ez csak próba, senki ne ijedjen meg, és nem tart sokáig, de a hangzása, hangereje irgalmatlan. Kalap levéve és tisztelegve a katasztrófák ellen védekező embereknek és szervezetnek, mert ők oly sokszor bebizonyították, hogy természeti katasztrófák, közlekedési balesetek esetén csak rájuk lehet számítani. Csak hát ez a sziréna, ami bizonyára fontos, ne rántaná görcsbe a gyomrunkat. Örökifjú, nyolcvannyolc éves barátom hó eleji hétfőkön felkerekedik és elmegy dunántúli rokonaihoz. Azt mondja, bár nincs sok pénze, de ezekre az utakra előteremti a pénzt, mert nem akar több szirénát hallani az életben, viszont madárcsicsergést igen.

 



Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére
ニューバランス ニューバランス 574 ニューバランス 576 ニューバランス 996 ニューバランス 1400 ナイキ スニーカー ロレックス 買取 ティンバーランド ブーツ